Az utolso foto

Ma-radha szvamival Rishikeshben indulas elott 10 perccel

Survivor

Amerikai csatornakon futnak olyan utazos valosagshowk, melyben a versenyzoket penz, hely- es nyelvismeret nelkul kiteszık valahol a vilagban, es kulonfele feladatokat kell megoldaniuk, illetve haza kell jutniuk. Na, valahogy igy erzem magam İsztambulban. Hideg van, alig maradt penzem, es nıncs meleg ruham.

Mission: harom nap turisztikailag hatekony eltoltese, allando testhomerseklet fenntartasa, napi legalabb egyszeri etkezes, es fokent a helyzet elvezese.

Jutalom: atjarhato legutak, nagy tal pestos spagetti gorogsalataval.

Utolso elotti fejezet

Melyben a hosno azon elmelkedik, hozott-e az utazas valamilyen valtozast az eleteben, szemelyisegeben, vilagnezeteben, es ugy altalaban megkiserli levonni a tanulsagokat

Indulas elott tobbszor elhangzott - sajat szambol es masokebol is -, hogy mennyire jot fog tenni ez az utazas, es mennyire ram fer mar. Ez utobbi nyilvan osszefugg azzal a hatalmas feszultseggel, ami osszegyult bennem, hogy szepen lassan elkezdtem utalni azt, amiben vagyok. Kerdes persze, hogy tyuk vagy tojas? Azert dontottem az utazas mellett, mert elegem lett, vagy azert engedhettem meg magamnak, hogy elegem legyen, mert tudtam, hogy elmegyek? Valoszinuleg is-is.


Most vege, ma elhagyom Indiat, es latni kene, hagyott-e maradando nyomot bennem. Egy biztos: harom honap alatt nem lettem mas ember. Huszonkilenc (majdnem harminc) ev kokemeny munkaja van abban, hogy ezt nem banom, kezdek megbekelni azzal a valakivel, aki vagyok. De vajon valtozott-e ez a korantsem-tokeletes-de-szerencsere-legalabb-szamomra-elviselheto leny?

Kezdjuk a spiritualitassal. Indulaskor nem volt szandekomban, hogy vallasi/spiritualis kalandokba bocsatkozzam, de nem is zarkoztam el ez elol. Indiaban hosszu tavon - talan rovid tavon is - meguszhatatlan a kulonfele hiedelmekkel, eszmerendszerekkel valo kapcsolat. Amikor elindultam, tudtam valamit a zsidosagrol es a keresztenysegrol es talan egy egeszen keveset az iszlamrol. Az utazas soran templomokban, szent helyeken, ashramban, beszelgetesek, ismeretterjeszto konyvek es regenyek olvasasa soran megismerkedtem a hinduizmussal, a szikhizmussal, a jain vallassal, a zoroasztrianizmussal, kicsit - de nem elegge - melyebben az iszlammal, es a bevezetes szintjen a Vedanta filozofiaval.

Az utolso honapban a mindenhol tapasztalhato nyomor es szerencsetlenseg miatt ugy ereztem, hogy a korabbi nyitott, megengedo szkepticizmus kemenyvonalas ateizmussa alakul bennem. Vagy josagos, vagy mindenhato, a ketto egyutt nem megy. Az emberi szenvedesnek van olyan foka, amit nem indokolhat semmilyen eredendo vagy elozo eletben elkovetett bun.

A hinduizmus nagyon szimpatikus vallas a maga 330 millio istensegevel, azzal, hogy kivalaszthatod a szamodra legmegfelelobbet - ferfi, no, allat es ezek kulonfele keverekei testeben. Nem tudom, van-e osszefugges, de a hinduk altalaban nagyon nyugodt emberek. Olyan helyzetekben - kozlekedes, tomegrendezveny, stb. -, melyek otthon nagy indulatokat szulnenek, es nem csak kiabalashoz, hanem nagy esellyel verekedeshez is vezetnenek, itt gyakran csak egy vallranditas a valasz. Lehet, hogy a Karma, lehet, hogy a vegetarianizmus.

Azert vigyazni kell. Elolvastam Amma, az olelo anya eletrajzat, melyben reszletesen leirjak, mikent azonosult eloszor Krisnaval, majd az Isteni Anyaval, mit mondott, mit cselekedett kulonbozo eletszakaszaiban. Mondtam Balazsnak, hogy ez alapjan massziv skizofrennek gondolom, es kifejtettem, pontosan miert. Kb. ket oraval kesobb Varanasiban setaltunk, amikor eletem legpocsekabb rosszullete tort ram, magas lazam lett, es ugy altalaban nagyon szarul voltam. Azota ugy gondolom, hogy ateizmus ide vagy oda, elo istenekrol jot vagy semmit.

Az utolso negy napot egy rishikeshi ashramban toltjuk, joga es meditacio legkoreben. Az ashram a beke szigete, apro hazak, csodas kert, madardal, ide latszik a Himalaja, barmikor lehetoseg van elvonulni, befele fordulni, meditalni, jogazni. Korulbelul egy het alatt orulnek meg itt vegervenyesen. Szerencsere semmi sem kotelezo, de minden informaciot es segitseget szivesen megadnak. El itt egy nagyon szimpatikus idosebb amerikai szerzetesno (szvami), a vele valo beszelgetesek nagyon hasznosak. Tegnap beszelt a Vedanta filozofiarol - meg az is lehet, hogy ezzel van valami dolgom. De egyelore nem tudom, meg olvasok egy kicsit.

Ennyit a spiritualitasrol. Indulaskor remenykedtem abban, hogy turelmesebb es derusebb emberre valok. Sokszor ereztem az elmult honapokban haboritatlan derut, de ahhoz haza kell menni, hogy megtudjam, a mindennapokban is meg tudom-e orizni ezt. A turelmemet idorol-idore elvesztem, itt komoly gyakorlasra van meg szukseg.

Otthon gyakran hordtam feketet. Indiaban egyik pillanatrol a masikra kiszinesedtem, magatol ertetodo termeszetesseggel valogattam ossze narancssarga, lila, zold ruhadarabokat, es a magammal hozott feketeket szinte soha nem vettem fel. Amiota Rishikeshbe, utazasunk utolso indiai allomasara erkeztunk, ujra vonz a fekete...

Mielott elindultam, minden bajom volt Magyarorszaggal, komolyan elkezdtem utanajarni, mi modon hagyhatnam el hosszu tavon. Sok tekintetben nem valtozott a velemenyem, pedig a politikai esemenyeket szandekosan nem kovettem. Ha az orszag nem is, a benne elo nehany szamomra fontos ember es az ottani eletem, eletvitelem nagyon hianyzik. Sot, ahogy novekszik a forrosag Indiaban, meg a magyar idojaras is egesz vonzova valt. Ha nem szavaztak meg otthon valami idiotizmust, es van meg helyem a rezidenskepzesben, valoszinuleg legalabb a szakvizsgaig otthon maradok. Es talan nem fogcsikorgatva, hanem a fent emlitett deru intenziv gyakorlasaval.

Ez az, amit utolso indiai napomon gondolok. Persze a puding probaja hatra van. Azt, hogy kivulrol is erzekelheto-e valtozas, en nem tudom eldonteni. Ahhoz az engem ismero, szereto, es erosen kritikus emberek kellenek.

Aranykopes

Vonat. Egyelore ketten ulunk Balazzsal a hatszemelyes boxban. Elore foglalt helyjegyunk van a 67-es es a 70-es szamu ulesre illetve priccsre. Minden ules felett kis femtablan tokeletesen olvashato az ules szama. Felszall egy hazaspar tiz honap koruli gyerkoccel (neki meg nem kell jegy, olben utazik). Mintegy negyedoran keresztul izgatottan kutatjak, kinek hol a helye. Teszik ezt annak ellenere, hogy a legelejen megmutatjuk nekik a jegyunket, es en stewardess modjara kezjelekkel is egyertelmuve teszem, hogy a ket titokzatos szam melyik uleseket jeloli. (Az o jegyuk meg csak nem is abba a boxba szol, de ezt hagyjuk). Ismetlem: negy es felen vagyunk a hatszemelyes boxban.

Vegre elcsitulnak a kedelyek, megkezdjuk az utazast. A szerencsetlen kolykot lefektetik. Elalszik. Ekkor olbe veszi anyu. Ettol felebred, nyugos lesz, de aztan ujra elalszik. Ujra lefektetik a priccsre. Felebred, nyugos, visszaalszik. Apu csak erre vart, olbe veszi. Felebred, nyugos... Es ez igy megy. A folyoso tuloldalan egy masik csalad ket kisgyerekkel jatssza ugyanezt. Azok hangosabbak.

Balazs egy darabig csondben turi, majd felsohajt:

- Ezek az egyszeru emberek mennyire bonyolultak!

Ismetles

Foglaljuk ossze, merre bolyongott bajos hosnonk az elmult hetekben! Chennaiban hosszu virrasztas utan repulore szallt, es Colomboba, Sri Lanka fovarosaba repult. Ott talalkozott Danival es anyukajaval, majd ez elobbivel megindult Kandy fele. Utkozben megneztek a pinnawalai elefant-arvahazban az ormanyosok furdeteset a tonal valamint legalabb hat kiselefant hmm... letrehozasat. Kandyban a hosno megtekintett egy impozans buddhista templomot, ahol allitolag Buddha hamvasztas utan megmaradt egyik orlofogat orzik. A hosno sajnos nehezen uralkodik gondolatai folott, ezert ezzel kapcsolatban mindig Brian elete jut eszebe (Ez itt az o toke!). Kesobb Nuwara Eliyaba es Ellaba utaztak szep teaultetvenyeken keresztul, majd hajnali szafarin vettek reszt az Uda Walawe nemzeti parkban. Ismet szamos elefantot es nehany pavat lattak. Ezutan Unawatunaban ejtoztek Dani mamajanak hazaban, ahol sok minden nem tortent, de ez a hosnot egyaltalan nem zavarta, sot. Egyik reggel felkerestek a Sinharaja esoerdot, ahol egy napig kirandultak, pancsoltak vizeses toveben, gusztustalan kremmel kenegettek a labukat a piocak ellen, es altalaban igen jol ereztek magukat.

Elefantok furdozese. A kep - a mar ismertetett szomoru esemenyek kovetkezteben - a Google-rol szarmazik.

A sri lankai szakasz vegen a hosno bucsut vett kedves vendeglatoitol, Colomboba buszozott, majd Chennaiba repult. Innen Pondicherry fele vette az iranyt (kicsit zaklattak a buszon), ahol talalkozott utitarsaval, es orvendeztek vala. Chidambaramban szalltak meg, innen egy napra atruccantak Vaitheswaarankoilba, hogy megismerjek a jovot, de ez a hosnonek nem jott ossze. Chidambarambol Pondicherrybe utaztak ujfent, itt egy napot toltottek, majd tovabballtak Chennaiba, ahol vidamparkozas utan vonatra szalltak Agra fele. Ropke 30 ora vonatozas utan megerkeztek Agraba, megcsodaltak a megcsodalnivalot, atugrottak Fatehpur Sikribe, ahol szinten, majd ujfent kulonvaltak utjaik. Az ifju hos Jaipurba utazott, mig a hosno Delhibe, ahol talalkozott nagybatyjaval, majd egy nap utan kovette a host Jaipurba. Ezutan Jodhpur kovetkezett, a kek varos, melynek erodjeben forgattak a Zuhanas cimu film szamos jelenetet, majd Jaisalmer a tevekkel. Jaisalmerbol Delhin keresztul Amritsarba vonatoztak, itt a hosno megszabadult hatizsakjatol. A ket utazo tobb alkalommal megcsodalta az Aranytemplomot, ami egeszen lenyugozo, de a belsejebe nem sikerult bejutni, mert az legalabb harom oras sorbaallast jelentett volna. Hoseink ket alkalommal is megtekintettek Attariban a Pakisztani-Indiai hatar bezarasat ovezo showmusort, ami egesz kulonlegesen szorakoztato. Mindket oldal hatarorei az idetlenseggel hataros macho modon paradeznak, eljatsszak, hogy irtora haragszanak egymasra, lepes kozben a fejuk fole emelik a labukat, hogy utana nagyot dobbantsanak. A hatar mindket oldalan ugyanaz a musor megy, es a kulon erre a celra keszult lelatokon tapsol es orjong a jonep zaszlokat lengetve. Az alabbi cimen rovid osszefoglalo lathato az esemenyrol: http://www.youtube.com/watch?v=LZ0ue-XGl9c

Border closing ceremony

Amritsar utan a ket hos Varanasiba vonatozott. Az utazas a maga 27 orajaval a legremesebb vonatut volt, amit a ket fiatal megelt, kulonosen azert, mert a derek indiaiak a hazajutas eleg sajatos modjat valasztottak. Amikor a sajat falujuk kozelebe ert a vonat, egyszeruen meghuztak a veszfeket, majd leugrottak, es eltuntek a sotetben. A tobbieknek meg kellett varni, hogy megerkezzen a rendfenntarto ero, tajekozodjon, megallapitsa a tenyallast, es csak ezutan indulhatott el ujra a szerelveny. A jelenet kb. tiz percenkent ismetlodott.

Varanasival kapcsolatban a hosnonek nincs sok elmenye, ugyanis az elso napon belazasodott, mindene megfajdult, es egy napig nem kelt ki az agybol. Most jobban erzi magat, mar csak hoemelkedese van, de a szallasrol meg mindig nem akarodzik kimozdulnia. Megprobalja magat osszeszedni a ket nap mulva esedekes 20 oras vonatozasra.

A tovabbiakban Haridwar, majd Rishikesh kovetkezik. Innen a hosno Delhibe utazik, majd repulovel Istambulba. Itt tolt harom napot, majd utja Budapesten veget er.

Bucsuzo, osszefoglalo terkep. A sri lankai szakasz ex has keszult, lehet, hogy par szaz kilometer hibadzik itt-ott. Ja, es a vasutvonalak is kanyargosabbak, de Painttel ez a legtobb, mi adhato.

Shit happens

Matol kezdve nem keszitek fenykepet Indiaban. Nem telefonalok. Nem hallgatok zenet. Nem tanulok anatomiat. Nem alszom felfujhato parnan. Nem vilagitok a sotetben. Nem viselek Polaroid napszemuveget, karorat es nyaklancot. Nem fejtek rejtvenyt.

Viszont lattam tobb amritsari rendororsot belulrol. Van indigoval masolt, kezzel irt jegyzokonyvem is.

Egy riksa hatso ulesen felejtettem a kishatizsakomat. Hulye voltam. A riksas nem. Megtartotta.

Most csak kepek

Ez igazan finom lehet

Tevesszeker

Nagymosas utan

Megint mokus. Olyan ugyes, sajat kezevel (labaval) nyitotta ki a cukortartot. A pincer velem nevetett, amig lefotoztam, aztan persze elkuldte. Meg ketszer visszajott nassolni.

Csodas kilatas agrai szallasunk tetejerol.

Az egyik kave, a masik tea.

Pondicherryben utcai irogepeken irjak meg a szakdolgozatod.

Az egyik muzeum kavezojaban ilyen lattet adtak, es hozza csodas csokitortat. Tisztara budai Var.

Indiai turistak szariban es baseball-sapkaban

Bananevo

Balazs a szelben

Old banana

Monoton
üget a süppedô
homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.

(Romhanyi J: A teve fohasza)

Jaisalmerben vagyunk, Rajasthan nyugati reszen, a Thar-sivatag teruleten. A pakisztani hatar kb. 100 kilometerre van innen. Ejszakai vonattal erkeztunk, es amikor felebredtunk, egyenletes homokreteg boritott a fulkeben mindent es mindenkit. Jaisalmer helyes kisvaros, a kozeppontjaban bajos eroddel, de a turistak nem emiatt erkeznek ide. A fo attrakcio a sivatagi teveszafari, ami izles szerint lehet felnapos vagy akar harom hetes is (mi a nyavalyat lehet harom hetig csinalni a sivatagban, ez rejtely szamomra). Minoseg tekinteteben is szeles a valasztek. Van az alapcsomag, amikor ulsz a teven, eszed, amit a tevehajcsarok, alszol a szabad eg alatt matracon. A masik veglet tizszeres aron, amikor utanad hozzak az ettermi kajat, es a sivatag homokjan osszetakolt luxusbungaloban meg angol WC is van. Lehet talalgatni, melyikre fizettunk be.

Nekem mar volt szerencsem teveszafarihoz Izraelben es Egyiptomban is. Bar (foleg) csak a szepre emlekezem, halvanyan derengett, hogy a tevegeles fel oran tul mar csak mersekelten szorakoztato. Javasoltam Balazsnak a rovidebb turat, de o hosszabbat szeretett volna. Es mivel o meg teveszuz volt, engedtem neki. Igy lett harom nap, ket ejszaka.

Nos, a tevegeles feloran tul tenyleg nem tul mokas, harom oran tul fajdalmas, es a tudat, hogy vissza kell ulni a dogre, a pihenoidot is megkeseriti. A tevehajcsarok egymas kozott azzal poenkodnak, hogy a nyugatiak feneke olyan, mint az oreg banan. Serto, de talalo.

Nem ez az oka annak, hogy a tovabbiakban nem szeretnek teveszafarin reszt venni. Ebben az egesz turistaskodasban (vilagutazasban, whatever) sok pozitivum mellett van valami lenyegi, ami taszit. A valodisag hianya. Harmadik honapja mar, hogy a legtobb ember szemeben idulten mosolygo nyugati penzeszsak vagyok, raadasul no letemre rovid hajjal, fura oltozkodessel egy teljesen megfejthetetlen kategoria. Sokan megszolitanak az utcan, a leggyakrabban uzleti/koldulasi cellal. A turista az a leny, akivel el kell beszelgetni ahhoz, hogy a penztarcaja megnyiljon.

Persze, a muzeumok mellett latjuk a valodi eletet is, kerulgetjuk a szarkupacokat (tobb-kevesebb sikerrel), az allatokat, belesunk otthonokba. Eszrevetlenul szemlelodni azonban lehetetlen. Valaki mindig akar valamit, penzt, tollat, csokit, fotot. Nem panaszkodom, ez benne van a pakliban, nagy vagyok, feher es az itteniek tobbsegehez kepest elmondhatatlanul gazdag.

A teveszafari azert verte ki nalam a biztositekot, mert tokeletesen ertelmetlen. Mi a francert alszunk a homokban, amikor nehany kilometerrel odebb agyban is lehetne? Mert ulunk teven, amikor feltori a fenekunket? Miert megyunk egyaltalan a sivatagba, amikor nincs ott semmi? Tudom a valaszt, persze, hogy megtapasztaljuk, milyen volt a kereskedok elete annak idejen a Selyemuton. Hat nem ilyen, az tuti.

A tevegeles soran ket sivatagi faluba mentunk be. 20-25 haz, sok por, sok gyerek, keves penz, ivoviz 3 kilometerrel odebb. Az asszonyok naponta tobb orat toltenek csak azzal, hogy a fejukon korsoban vizet hordanak a hazba. Minden egyeb csak ezutan kezdodik. Napi program: letfenntartas. Semmi tobb. Es akkor ebbe tevegel be a ket degeneralt turista, akik egy nyolcfos csalad ketheti megelhetesi koltseget koltik arra, hogy feltoressek a fenekuket Arabiai Lawrence modra. Utaltam magunkat, utaltam a turista-statuszunkat, utaltam az egesz teveszafarit.

A helyzettel vegul ugy bekultem ki, hogy beszelgettem az egyik tevehajcsarral, Israval. Iskolaba nem jart, irni-olasni nem tud. Tizeves kora ota dolgozik tevekkel, a turistaktol egesz jol megtanult angolul. Apja meghalt, hat kisebb testvere van, plusz mama, plusz nagymama. Isra az egyetlen kereso a csaladban, szocialis segely nincs. Havi keresete 1000 rupia (4800 Ft). Ehhez jon hozza az elegedett turistaktol kapott baksis. Az esos evszakban, amikor nincsenek turistak, Isra es a hozza hasonlo huszoneves fiuk kovet tornek napi 60 rupiaert. Isra nem panaszkodik, csak valaszol a kerdesekre, jo kedelyu, mosolygos, nyugodt ember.

Ha igy all a dolog, akkor rendben van a szafarizas. Akkor jatszom a bazari majmot harom napig a teve hatan, alszom szkarabeuszokkal, es mosolygok idulten, ahogy az a turistakhoz illik. Kifizetem a tura arat, es bosegesen adok baksist. Hiszen erre nem nekem van szuksegem, hanem Isranak es a tobbi turizmusbol elo fiunak es csaladjaiknak, akik husz hazbol allo poros falvakban hordjak fejukon az ivovizet.

Azert hianyzik a valodisag, a sajat valosagom. Azok az emberek, akik engem latnak (nincsenek sokan), a sok lazsalas utan a munka, aminek neha valodi ertelme van, az igazi, jofajta, gazdagito beszelgetesek. Ezekert haza kell menni. Vagy otthont kell teremteni. Hazamenni talan egyszerubb.

A valosag arnyeka

Memsahib a jarganyaval

Esznek a fiuk (Sonny, Isra, Malu)

Fozes

Eszik a teve (talan Radju)

Mondd: csiiiz!

Balazs lekapott almomban, avagy jol all nekem a halal

Kotelezo korok

Ha Agra, akkor Taj Mahal. Sot, sokak szerint ha India, akkor Taj Mahal. Sajnos ezt a helyiek is pontosan tudjak, ezert pofatlanul draga a jegy, haromszor annyi, mint barhol mashol. Persze megvesszuk. Megvennenk, ha otszor ennyi lenne is. Taj Mahalbol csak egy van. Szoval ezek itt a kepek, amiket minden turista es vilagutazo (Balazs ragaszkodik hozza, hogy mi azok vagyunk) koteles elkesziteni. A reszletek alabb.

Egyedulmosolyog

Kettenmosolyog

Kulturaltan szorakozik

A reszletekben...

A Mughal dinasztia a XVI-XVII. szazadban uralkodott Eszak-India teruleten. A dinasztia urai eloszeretettel epitettek nagy, diszes epuleteket, kulonosen a halal temakoreben voltak nagyon jok. Mauzoleumaik kozul leghiresebb a Taj Mahal, amit Shah Jahan epittetett Mumtaz nevu felesege emlekere, aki belehalt 14. kozos gyermekuk vilagrahozatalaba. A tortenelmi visszatekintest itt gyorsan abbahagyom, akit erdekel, kattintson Balazsra. Szovegeles helyett megmutatom, miert szeretem a Mughal epuleteket. Egesz kozelrol.

Hat, ezert. Es ezek meg csak az agrai epuletek.