Utolso elotti fejezet

Melyben a hosno azon elmelkedik, hozott-e az utazas valamilyen valtozast az eleteben, szemelyisegeben, vilagnezeteben, es ugy altalaban megkiserli levonni a tanulsagokat

Indulas elott tobbszor elhangzott - sajat szambol es masokebol is -, hogy mennyire jot fog tenni ez az utazas, es mennyire ram fer mar. Ez utobbi nyilvan osszefugg azzal a hatalmas feszultseggel, ami osszegyult bennem, hogy szepen lassan elkezdtem utalni azt, amiben vagyok. Kerdes persze, hogy tyuk vagy tojas? Azert dontottem az utazas mellett, mert elegem lett, vagy azert engedhettem meg magamnak, hogy elegem legyen, mert tudtam, hogy elmegyek? Valoszinuleg is-is.


Most vege, ma elhagyom Indiat, es latni kene, hagyott-e maradando nyomot bennem. Egy biztos: harom honap alatt nem lettem mas ember. Huszonkilenc (majdnem harminc) ev kokemeny munkaja van abban, hogy ezt nem banom, kezdek megbekelni azzal a valakivel, aki vagyok. De vajon valtozott-e ez a korantsem-tokeletes-de-szerencsere-legalabb-szamomra-elviselheto leny?

Kezdjuk a spiritualitassal. Indulaskor nem volt szandekomban, hogy vallasi/spiritualis kalandokba bocsatkozzam, de nem is zarkoztam el ez elol. Indiaban hosszu tavon - talan rovid tavon is - meguszhatatlan a kulonfele hiedelmekkel, eszmerendszerekkel valo kapcsolat. Amikor elindultam, tudtam valamit a zsidosagrol es a keresztenysegrol es talan egy egeszen keveset az iszlamrol. Az utazas soran templomokban, szent helyeken, ashramban, beszelgetesek, ismeretterjeszto konyvek es regenyek olvasasa soran megismerkedtem a hinduizmussal, a szikhizmussal, a jain vallassal, a zoroasztrianizmussal, kicsit - de nem elegge - melyebben az iszlammal, es a bevezetes szintjen a Vedanta filozofiaval.

Az utolso honapban a mindenhol tapasztalhato nyomor es szerencsetlenseg miatt ugy ereztem, hogy a korabbi nyitott, megengedo szkepticizmus kemenyvonalas ateizmussa alakul bennem. Vagy josagos, vagy mindenhato, a ketto egyutt nem megy. Az emberi szenvedesnek van olyan foka, amit nem indokolhat semmilyen eredendo vagy elozo eletben elkovetett bun.

A hinduizmus nagyon szimpatikus vallas a maga 330 millio istensegevel, azzal, hogy kivalaszthatod a szamodra legmegfelelobbet - ferfi, no, allat es ezek kulonfele keverekei testeben. Nem tudom, van-e osszefugges, de a hinduk altalaban nagyon nyugodt emberek. Olyan helyzetekben - kozlekedes, tomegrendezveny, stb. -, melyek otthon nagy indulatokat szulnenek, es nem csak kiabalashoz, hanem nagy esellyel verekedeshez is vezetnenek, itt gyakran csak egy vallranditas a valasz. Lehet, hogy a Karma, lehet, hogy a vegetarianizmus.

Azert vigyazni kell. Elolvastam Amma, az olelo anya eletrajzat, melyben reszletesen leirjak, mikent azonosult eloszor Krisnaval, majd az Isteni Anyaval, mit mondott, mit cselekedett kulonbozo eletszakaszaiban. Mondtam Balazsnak, hogy ez alapjan massziv skizofrennek gondolom, es kifejtettem, pontosan miert. Kb. ket oraval kesobb Varanasiban setaltunk, amikor eletem legpocsekabb rosszullete tort ram, magas lazam lett, es ugy altalaban nagyon szarul voltam. Azota ugy gondolom, hogy ateizmus ide vagy oda, elo istenekrol jot vagy semmit.

Az utolso negy napot egy rishikeshi ashramban toltjuk, joga es meditacio legkoreben. Az ashram a beke szigete, apro hazak, csodas kert, madardal, ide latszik a Himalaja, barmikor lehetoseg van elvonulni, befele fordulni, meditalni, jogazni. Korulbelul egy het alatt orulnek meg itt vegervenyesen. Szerencsere semmi sem kotelezo, de minden informaciot es segitseget szivesen megadnak. El itt egy nagyon szimpatikus idosebb amerikai szerzetesno (szvami), a vele valo beszelgetesek nagyon hasznosak. Tegnap beszelt a Vedanta filozofiarol - meg az is lehet, hogy ezzel van valami dolgom. De egyelore nem tudom, meg olvasok egy kicsit.

Ennyit a spiritualitasrol. Indulaskor remenykedtem abban, hogy turelmesebb es derusebb emberre valok. Sokszor ereztem az elmult honapokban haboritatlan derut, de ahhoz haza kell menni, hogy megtudjam, a mindennapokban is meg tudom-e orizni ezt. A turelmemet idorol-idore elvesztem, itt komoly gyakorlasra van meg szukseg.

Otthon gyakran hordtam feketet. Indiaban egyik pillanatrol a masikra kiszinesedtem, magatol ertetodo termeszetesseggel valogattam ossze narancssarga, lila, zold ruhadarabokat, es a magammal hozott feketeket szinte soha nem vettem fel. Amiota Rishikeshbe, utazasunk utolso indiai allomasara erkeztunk, ujra vonz a fekete...

Mielott elindultam, minden bajom volt Magyarorszaggal, komolyan elkezdtem utanajarni, mi modon hagyhatnam el hosszu tavon. Sok tekintetben nem valtozott a velemenyem, pedig a politikai esemenyeket szandekosan nem kovettem. Ha az orszag nem is, a benne elo nehany szamomra fontos ember es az ottani eletem, eletvitelem nagyon hianyzik. Sot, ahogy novekszik a forrosag Indiaban, meg a magyar idojaras is egesz vonzova valt. Ha nem szavaztak meg otthon valami idiotizmust, es van meg helyem a rezidenskepzesben, valoszinuleg legalabb a szakvizsgaig otthon maradok. Es talan nem fogcsikorgatva, hanem a fent emlitett deru intenziv gyakorlasaval.

Ez az, amit utolso indiai napomon gondolok. Persze a puding probaja hatra van. Azt, hogy kivulrol is erzekelheto-e valtozas, en nem tudom eldonteni. Ahhoz az engem ismero, szereto, es erosen kritikus emberek kellenek.