Punnyadas

Nemi eltunes utan kisse felve irom ezt a bejegyzest. Felek, mert oszinte is szeretnek lenni, meg a barataimat sem szeretnem elvesziteni, marpedig az irigyseg sulyos rombolasokat vegezhet az interperszonalis kapcsolatokban. Epp ezert a nehezevel kezdem.

Miutan harom napig szorongtam, hogy a varolistan levo vonatjegyemet nem veglegesitik, ergo lemaradok a Bangalore-ba tarto vonatrol, majd a Chennaiba tarto vonatrol es a repulorol is, fellelegezhettem: az utazas napjan veglegesitettek a jegyemet. Balazs harom napon keresztul gyozkodott, hogy nem fordulhat elo olyasmi, hogy lemaradjak, mindig veglegesitik a varolistas jegyeket, tutira jut hely, meg ilyenek. Az o jegyet sajnos toroltek, igy meg ejfel utan is kicsit tanacstalanul uldogelt Goaban a palyaudvaron, hogy most aztan mit is tegyen. Vegul spontan utvonalmodositassal (nagyon buszke vagyok ra) Mysore-ba vette az iranyt.

En igen hosszan vonatoztam, a felso priccsen aludtam, eleg nyugtalanul, de ez most mindegy. Tobbszor eszembe jutott, hogy le kene kapcsolni a ventillatort, de ehhez le kellett volna maszni, atnyulni az alattam alvon, visszamaszni... szoval macera. A szelgep tehat az arcomba fujt egesz ejjel, valoszinuleg nem volt tokeletesen csukva a szemem, kontaktlencse benthagyva. Ebredeskor ereztem, hogy gaz van, brutal kotohartyagyulladasom volt, mindket szemem fajt, valadekozott, mint az istennyila es nem birtam a fenyt. Egy elmeny volt megkeresni a csatlakozast reggel Bangalore-ban. Chennai-ig ezutan esemenytelenul telt az ut, delutan erkeztem, setalgattam, este riksaval kimentem a repterre, hogy keressek ott valami alvoszobat, mert reggel 4:30-kor kellett becsekkolni. Hat, alvoszoba nem volt, felajanlottak egy szeket a varoteremben, ott csoveztem a harsany neonfenyben, uvoltozo utastarsak kozott. Mindegy, eltelt valahogy.

Aztan reggel atrepultem Sri Lankara. Becsekkolastol kicsekkolasig egy fantasztikus ir novel beszelgettem, a repteren pedig Dani (ugyved baratom Budapestrol) es anyukaja vart, aki ot evvel ezelott vett Sri Lanka deli reszen egy lepukkant hazat, felujittatta, es azota evi ot honapot itt tolt. Az elso harom napban Danival utazgattunk, megneztunk egy elefant-arvahazat, jartunk teagyarban, reggeli szafarin egy nemzeti parkban, Kandy-ban a buddhizmus egyik legnagyobb templomaban, ahol Buddha egyik fogat orzik.

Azota Unawatunaban vagyunk, ahol Kati (Dani mamaja) haza van. Csodalatos. Szep, kenyelmes, nyugodt, izleses. Sajat szobat kaptam (ne feledjetek, az elmult hat hetben meg a kulon agy luxusa is csak egyszer adatott meg), sajat furdoszobat. Gondozott, zold kert van, medence, idonkent jonnek a majmok, a monguzok, alomszep szines madarak, nappal a mokusok uvoltenek (nagyon durva hangjuk van, de tenyleg), ejjel a gekkok. Tegnap egy esoerdoben kirandultunk, vizeses labanal furodtunk, egyebkent eszunk, olvasunk, strandulunk.

Szanom-banom, ez most nem olyan izgalmas, a nagy joletben konnyen ellaposodik az ember. Meg harom napig tart az idill, aztan visszarepulok Indiaba. Fura, a honvagyam most India fele iranyul, Sri Lankat nem Magyarorszaggal merem ossze, hanem a szomszeddal. Abbol, amit eddig lattam, Sri Lanka tisztabb, bekesebb (egy kis haboru eszakon, de ez minden), nyugodtabb, elhetobb. Es megis, izgagasagomban hianyzik India vibralasa, zaja, intenzitasa. Ott minden szelsoseg kifejezettebb, a gyomorforgato, elborzaszto kepek mellett a pozitivak is: az emberek szebbek, kedvesebbek, az etelek izesebbek, a ruhak szinesebbek.

Tiz nap szunet utan feltoltodve, kisimultan visszaterek a szenvedelyes, viharos, egyszerre gyonyoru es viszolyogtato, ezerarcu orszagba. Boldog vagyok. Azt hiszem, ez szerelem...