This is the beginning of a beautiful friendship

Vettem egy telefont, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot Balazzsal, ha esetleg elveszitjuk egymast. Kozben kisult, mennyivel egyszerubb igy a szallasfoglalas is. Bar csak ketten tudjak a szamomat (Balazs es a mar emlitett uzletember, Naresh), meglehetosen gyakran csorog. Ilyenkor kedves (gepi) noi hangok probalnak valamirol meggyozni, sikertelenul.

Ma este is hivtak, baratsagosan koszontem, mire egy nem gepi ferfihang kezdett magyarazni hindiul(vagy tamilul esetleg urduul). Mondtam neki, hogy nem beszelek hindiul (esetleg tamilul vagy urduul), amit nehezen akart elhinni. Kifaggatott, hogy ki vagyok, hol vettem a telefont, hol tartozkodom, mivel - allitasa szerint - ez egy baratjanak a szama. Mondtam, hogy markaboltban vettem a vadonatuj, bontatlan (vodafone) SIM-kartyat, es szerintem csak felretarcsazott. Hosszan bizonygatta, hogy ez lehetetlen, majd egyszer csak temat valtva megkerdezte, hogy hogy vagyok. Visszakerdeztem, nem hittem a fulemnek. Megismetelte a kerdest, mondtam, remekul. - Es a csalad? - Mondtam, szerencsere ok is nagyon jol vannak. - Nagyon jo, nagyon jo - mondta az ember, majd udvariasan elbucsuztunk egymastol, es letettuk a telefont.