Az utolso foto

Ma-radha szvamival Rishikeshben indulas elott 10 perccel

Survivor

Amerikai csatornakon futnak olyan utazos valosagshowk, melyben a versenyzoket penz, hely- es nyelvismeret nelkul kiteszık valahol a vilagban, es kulonfele feladatokat kell megoldaniuk, illetve haza kell jutniuk. Na, valahogy igy erzem magam İsztambulban. Hideg van, alig maradt penzem, es nıncs meleg ruham.

Mission: harom nap turisztikailag hatekony eltoltese, allando testhomerseklet fenntartasa, napi legalabb egyszeri etkezes, es fokent a helyzet elvezese.

Jutalom: atjarhato legutak, nagy tal pestos spagetti gorogsalataval.

Utolso elotti fejezet

Melyben a hosno azon elmelkedik, hozott-e az utazas valamilyen valtozast az eleteben, szemelyisegeben, vilagnezeteben, es ugy altalaban megkiserli levonni a tanulsagokat

Indulas elott tobbszor elhangzott - sajat szambol es masokebol is -, hogy mennyire jot fog tenni ez az utazas, es mennyire ram fer mar. Ez utobbi nyilvan osszefugg azzal a hatalmas feszultseggel, ami osszegyult bennem, hogy szepen lassan elkezdtem utalni azt, amiben vagyok. Kerdes persze, hogy tyuk vagy tojas? Azert dontottem az utazas mellett, mert elegem lett, vagy azert engedhettem meg magamnak, hogy elegem legyen, mert tudtam, hogy elmegyek? Valoszinuleg is-is.


Most vege, ma elhagyom Indiat, es latni kene, hagyott-e maradando nyomot bennem. Egy biztos: harom honap alatt nem lettem mas ember. Huszonkilenc (majdnem harminc) ev kokemeny munkaja van abban, hogy ezt nem banom, kezdek megbekelni azzal a valakivel, aki vagyok. De vajon valtozott-e ez a korantsem-tokeletes-de-szerencsere-legalabb-szamomra-elviselheto leny?

Kezdjuk a spiritualitassal. Indulaskor nem volt szandekomban, hogy vallasi/spiritualis kalandokba bocsatkozzam, de nem is zarkoztam el ez elol. Indiaban hosszu tavon - talan rovid tavon is - meguszhatatlan a kulonfele hiedelmekkel, eszmerendszerekkel valo kapcsolat. Amikor elindultam, tudtam valamit a zsidosagrol es a keresztenysegrol es talan egy egeszen keveset az iszlamrol. Az utazas soran templomokban, szent helyeken, ashramban, beszelgetesek, ismeretterjeszto konyvek es regenyek olvasasa soran megismerkedtem a hinduizmussal, a szikhizmussal, a jain vallassal, a zoroasztrianizmussal, kicsit - de nem elegge - melyebben az iszlammal, es a bevezetes szintjen a Vedanta filozofiaval.

Az utolso honapban a mindenhol tapasztalhato nyomor es szerencsetlenseg miatt ugy ereztem, hogy a korabbi nyitott, megengedo szkepticizmus kemenyvonalas ateizmussa alakul bennem. Vagy josagos, vagy mindenhato, a ketto egyutt nem megy. Az emberi szenvedesnek van olyan foka, amit nem indokolhat semmilyen eredendo vagy elozo eletben elkovetett bun.

A hinduizmus nagyon szimpatikus vallas a maga 330 millio istensegevel, azzal, hogy kivalaszthatod a szamodra legmegfelelobbet - ferfi, no, allat es ezek kulonfele keverekei testeben. Nem tudom, van-e osszefugges, de a hinduk altalaban nagyon nyugodt emberek. Olyan helyzetekben - kozlekedes, tomegrendezveny, stb. -, melyek otthon nagy indulatokat szulnenek, es nem csak kiabalashoz, hanem nagy esellyel verekedeshez is vezetnenek, itt gyakran csak egy vallranditas a valasz. Lehet, hogy a Karma, lehet, hogy a vegetarianizmus.

Azert vigyazni kell. Elolvastam Amma, az olelo anya eletrajzat, melyben reszletesen leirjak, mikent azonosult eloszor Krisnaval, majd az Isteni Anyaval, mit mondott, mit cselekedett kulonbozo eletszakaszaiban. Mondtam Balazsnak, hogy ez alapjan massziv skizofrennek gondolom, es kifejtettem, pontosan miert. Kb. ket oraval kesobb Varanasiban setaltunk, amikor eletem legpocsekabb rosszullete tort ram, magas lazam lett, es ugy altalaban nagyon szarul voltam. Azota ugy gondolom, hogy ateizmus ide vagy oda, elo istenekrol jot vagy semmit.

Az utolso negy napot egy rishikeshi ashramban toltjuk, joga es meditacio legkoreben. Az ashram a beke szigete, apro hazak, csodas kert, madardal, ide latszik a Himalaja, barmikor lehetoseg van elvonulni, befele fordulni, meditalni, jogazni. Korulbelul egy het alatt orulnek meg itt vegervenyesen. Szerencsere semmi sem kotelezo, de minden informaciot es segitseget szivesen megadnak. El itt egy nagyon szimpatikus idosebb amerikai szerzetesno (szvami), a vele valo beszelgetesek nagyon hasznosak. Tegnap beszelt a Vedanta filozofiarol - meg az is lehet, hogy ezzel van valami dolgom. De egyelore nem tudom, meg olvasok egy kicsit.

Ennyit a spiritualitasrol. Indulaskor remenykedtem abban, hogy turelmesebb es derusebb emberre valok. Sokszor ereztem az elmult honapokban haboritatlan derut, de ahhoz haza kell menni, hogy megtudjam, a mindennapokban is meg tudom-e orizni ezt. A turelmemet idorol-idore elvesztem, itt komoly gyakorlasra van meg szukseg.

Otthon gyakran hordtam feketet. Indiaban egyik pillanatrol a masikra kiszinesedtem, magatol ertetodo termeszetesseggel valogattam ossze narancssarga, lila, zold ruhadarabokat, es a magammal hozott feketeket szinte soha nem vettem fel. Amiota Rishikeshbe, utazasunk utolso indiai allomasara erkeztunk, ujra vonz a fekete...

Mielott elindultam, minden bajom volt Magyarorszaggal, komolyan elkezdtem utanajarni, mi modon hagyhatnam el hosszu tavon. Sok tekintetben nem valtozott a velemenyem, pedig a politikai esemenyeket szandekosan nem kovettem. Ha az orszag nem is, a benne elo nehany szamomra fontos ember es az ottani eletem, eletvitelem nagyon hianyzik. Sot, ahogy novekszik a forrosag Indiaban, meg a magyar idojaras is egesz vonzova valt. Ha nem szavaztak meg otthon valami idiotizmust, es van meg helyem a rezidenskepzesben, valoszinuleg legalabb a szakvizsgaig otthon maradok. Es talan nem fogcsikorgatva, hanem a fent emlitett deru intenziv gyakorlasaval.

Ez az, amit utolso indiai napomon gondolok. Persze a puding probaja hatra van. Azt, hogy kivulrol is erzekelheto-e valtozas, en nem tudom eldonteni. Ahhoz az engem ismero, szereto, es erosen kritikus emberek kellenek.

Aranykopes

Vonat. Egyelore ketten ulunk Balazzsal a hatszemelyes boxban. Elore foglalt helyjegyunk van a 67-es es a 70-es szamu ulesre illetve priccsre. Minden ules felett kis femtablan tokeletesen olvashato az ules szama. Felszall egy hazaspar tiz honap koruli gyerkoccel (neki meg nem kell jegy, olben utazik). Mintegy negyedoran keresztul izgatottan kutatjak, kinek hol a helye. Teszik ezt annak ellenere, hogy a legelejen megmutatjuk nekik a jegyunket, es en stewardess modjara kezjelekkel is egyertelmuve teszem, hogy a ket titokzatos szam melyik uleseket jeloli. (Az o jegyuk meg csak nem is abba a boxba szol, de ezt hagyjuk). Ismetlem: negy es felen vagyunk a hatszemelyes boxban.

Vegre elcsitulnak a kedelyek, megkezdjuk az utazast. A szerencsetlen kolykot lefektetik. Elalszik. Ekkor olbe veszi anyu. Ettol felebred, nyugos lesz, de aztan ujra elalszik. Ujra lefektetik a priccsre. Felebred, nyugos, visszaalszik. Apu csak erre vart, olbe veszi. Felebred, nyugos... Es ez igy megy. A folyoso tuloldalan egy masik csalad ket kisgyerekkel jatssza ugyanezt. Azok hangosabbak.

Balazs egy darabig csondben turi, majd felsohajt:

- Ezek az egyszeru emberek mennyire bonyolultak!

Ismetles

Foglaljuk ossze, merre bolyongott bajos hosnonk az elmult hetekben! Chennaiban hosszu virrasztas utan repulore szallt, es Colomboba, Sri Lanka fovarosaba repult. Ott talalkozott Danival es anyukajaval, majd ez elobbivel megindult Kandy fele. Utkozben megneztek a pinnawalai elefant-arvahazban az ormanyosok furdeteset a tonal valamint legalabb hat kiselefant hmm... letrehozasat. Kandyban a hosno megtekintett egy impozans buddhista templomot, ahol allitolag Buddha hamvasztas utan megmaradt egyik orlofogat orzik. A hosno sajnos nehezen uralkodik gondolatai folott, ezert ezzel kapcsolatban mindig Brian elete jut eszebe (Ez itt az o toke!). Kesobb Nuwara Eliyaba es Ellaba utaztak szep teaultetvenyeken keresztul, majd hajnali szafarin vettek reszt az Uda Walawe nemzeti parkban. Ismet szamos elefantot es nehany pavat lattak. Ezutan Unawatunaban ejtoztek Dani mamajanak hazaban, ahol sok minden nem tortent, de ez a hosnot egyaltalan nem zavarta, sot. Egyik reggel felkerestek a Sinharaja esoerdot, ahol egy napig kirandultak, pancsoltak vizeses toveben, gusztustalan kremmel kenegettek a labukat a piocak ellen, es altalaban igen jol ereztek magukat.

Elefantok furdozese. A kep - a mar ismertetett szomoru esemenyek kovetkezteben - a Google-rol szarmazik.

A sri lankai szakasz vegen a hosno bucsut vett kedves vendeglatoitol, Colomboba buszozott, majd Chennaiba repult. Innen Pondicherry fele vette az iranyt (kicsit zaklattak a buszon), ahol talalkozott utitarsaval, es orvendeztek vala. Chidambaramban szalltak meg, innen egy napra atruccantak Vaitheswaarankoilba, hogy megismerjek a jovot, de ez a hosnonek nem jott ossze. Chidambarambol Pondicherrybe utaztak ujfent, itt egy napot toltottek, majd tovabballtak Chennaiba, ahol vidamparkozas utan vonatra szalltak Agra fele. Ropke 30 ora vonatozas utan megerkeztek Agraba, megcsodaltak a megcsodalnivalot, atugrottak Fatehpur Sikribe, ahol szinten, majd ujfent kulonvaltak utjaik. Az ifju hos Jaipurba utazott, mig a hosno Delhibe, ahol talalkozott nagybatyjaval, majd egy nap utan kovette a host Jaipurba. Ezutan Jodhpur kovetkezett, a kek varos, melynek erodjeben forgattak a Zuhanas cimu film szamos jelenetet, majd Jaisalmer a tevekkel. Jaisalmerbol Delhin keresztul Amritsarba vonatoztak, itt a hosno megszabadult hatizsakjatol. A ket utazo tobb alkalommal megcsodalta az Aranytemplomot, ami egeszen lenyugozo, de a belsejebe nem sikerult bejutni, mert az legalabb harom oras sorbaallast jelentett volna. Hoseink ket alkalommal is megtekintettek Attariban a Pakisztani-Indiai hatar bezarasat ovezo showmusort, ami egesz kulonlegesen szorakoztato. Mindket oldal hatarorei az idetlenseggel hataros macho modon paradeznak, eljatsszak, hogy irtora haragszanak egymasra, lepes kozben a fejuk fole emelik a labukat, hogy utana nagyot dobbantsanak. A hatar mindket oldalan ugyanaz a musor megy, es a kulon erre a celra keszult lelatokon tapsol es orjong a jonep zaszlokat lengetve. Az alabbi cimen rovid osszefoglalo lathato az esemenyrol: http://www.youtube.com/watch?v=LZ0ue-XGl9c

Border closing ceremony

Amritsar utan a ket hos Varanasiba vonatozott. Az utazas a maga 27 orajaval a legremesebb vonatut volt, amit a ket fiatal megelt, kulonosen azert, mert a derek indiaiak a hazajutas eleg sajatos modjat valasztottak. Amikor a sajat falujuk kozelebe ert a vonat, egyszeruen meghuztak a veszfeket, majd leugrottak, es eltuntek a sotetben. A tobbieknek meg kellett varni, hogy megerkezzen a rendfenntarto ero, tajekozodjon, megallapitsa a tenyallast, es csak ezutan indulhatott el ujra a szerelveny. A jelenet kb. tiz percenkent ismetlodott.

Varanasival kapcsolatban a hosnonek nincs sok elmenye, ugyanis az elso napon belazasodott, mindene megfajdult, es egy napig nem kelt ki az agybol. Most jobban erzi magat, mar csak hoemelkedese van, de a szallasrol meg mindig nem akarodzik kimozdulnia. Megprobalja magat osszeszedni a ket nap mulva esedekes 20 oras vonatozasra.

A tovabbiakban Haridwar, majd Rishikesh kovetkezik. Innen a hosno Delhibe utazik, majd repulovel Istambulba. Itt tolt harom napot, majd utja Budapesten veget er.

Bucsuzo, osszefoglalo terkep. A sri lankai szakasz ex has keszult, lehet, hogy par szaz kilometer hibadzik itt-ott. Ja, es a vasutvonalak is kanyargosabbak, de Painttel ez a legtobb, mi adhato.

Shit happens

Matol kezdve nem keszitek fenykepet Indiaban. Nem telefonalok. Nem hallgatok zenet. Nem tanulok anatomiat. Nem alszom felfujhato parnan. Nem vilagitok a sotetben. Nem viselek Polaroid napszemuveget, karorat es nyaklancot. Nem fejtek rejtvenyt.

Viszont lattam tobb amritsari rendororsot belulrol. Van indigoval masolt, kezzel irt jegyzokonyvem is.

Egy riksa hatso ulesen felejtettem a kishatizsakomat. Hulye voltam. A riksas nem. Megtartotta.

Most csak kepek

Ez igazan finom lehet

Tevesszeker

Nagymosas utan

Megint mokus. Olyan ugyes, sajat kezevel (labaval) nyitotta ki a cukortartot. A pincer velem nevetett, amig lefotoztam, aztan persze elkuldte. Meg ketszer visszajott nassolni.

Csodas kilatas agrai szallasunk tetejerol.

Az egyik kave, a masik tea.

Pondicherryben utcai irogepeken irjak meg a szakdolgozatod.

Az egyik muzeum kavezojaban ilyen lattet adtak, es hozza csodas csokitortat. Tisztara budai Var.

Indiai turistak szariban es baseball-sapkaban

Bananevo

Balazs a szelben

Old banana

Monoton
üget a süppedô
homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.

(Romhanyi J: A teve fohasza)

Jaisalmerben vagyunk, Rajasthan nyugati reszen, a Thar-sivatag teruleten. A pakisztani hatar kb. 100 kilometerre van innen. Ejszakai vonattal erkeztunk, es amikor felebredtunk, egyenletes homokreteg boritott a fulkeben mindent es mindenkit. Jaisalmer helyes kisvaros, a kozeppontjaban bajos eroddel, de a turistak nem emiatt erkeznek ide. A fo attrakcio a sivatagi teveszafari, ami izles szerint lehet felnapos vagy akar harom hetes is (mi a nyavalyat lehet harom hetig csinalni a sivatagban, ez rejtely szamomra). Minoseg tekinteteben is szeles a valasztek. Van az alapcsomag, amikor ulsz a teven, eszed, amit a tevehajcsarok, alszol a szabad eg alatt matracon. A masik veglet tizszeres aron, amikor utanad hozzak az ettermi kajat, es a sivatag homokjan osszetakolt luxusbungaloban meg angol WC is van. Lehet talalgatni, melyikre fizettunk be.

Nekem mar volt szerencsem teveszafarihoz Izraelben es Egyiptomban is. Bar (foleg) csak a szepre emlekezem, halvanyan derengett, hogy a tevegeles fel oran tul mar csak mersekelten szorakoztato. Javasoltam Balazsnak a rovidebb turat, de o hosszabbat szeretett volna. Es mivel o meg teveszuz volt, engedtem neki. Igy lett harom nap, ket ejszaka.

Nos, a tevegeles feloran tul tenyleg nem tul mokas, harom oran tul fajdalmas, es a tudat, hogy vissza kell ulni a dogre, a pihenoidot is megkeseriti. A tevehajcsarok egymas kozott azzal poenkodnak, hogy a nyugatiak feneke olyan, mint az oreg banan. Serto, de talalo.

Nem ez az oka annak, hogy a tovabbiakban nem szeretnek teveszafarin reszt venni. Ebben az egesz turistaskodasban (vilagutazasban, whatever) sok pozitivum mellett van valami lenyegi, ami taszit. A valodisag hianya. Harmadik honapja mar, hogy a legtobb ember szemeben idulten mosolygo nyugati penzeszsak vagyok, raadasul no letemre rovid hajjal, fura oltozkodessel egy teljesen megfejthetetlen kategoria. Sokan megszolitanak az utcan, a leggyakrabban uzleti/koldulasi cellal. A turista az a leny, akivel el kell beszelgetni ahhoz, hogy a penztarcaja megnyiljon.

Persze, a muzeumok mellett latjuk a valodi eletet is, kerulgetjuk a szarkupacokat (tobb-kevesebb sikerrel), az allatokat, belesunk otthonokba. Eszrevetlenul szemlelodni azonban lehetetlen. Valaki mindig akar valamit, penzt, tollat, csokit, fotot. Nem panaszkodom, ez benne van a pakliban, nagy vagyok, feher es az itteniek tobbsegehez kepest elmondhatatlanul gazdag.

A teveszafari azert verte ki nalam a biztositekot, mert tokeletesen ertelmetlen. Mi a francert alszunk a homokban, amikor nehany kilometerrel odebb agyban is lehetne? Mert ulunk teven, amikor feltori a fenekunket? Miert megyunk egyaltalan a sivatagba, amikor nincs ott semmi? Tudom a valaszt, persze, hogy megtapasztaljuk, milyen volt a kereskedok elete annak idejen a Selyemuton. Hat nem ilyen, az tuti.

A tevegeles soran ket sivatagi faluba mentunk be. 20-25 haz, sok por, sok gyerek, keves penz, ivoviz 3 kilometerrel odebb. Az asszonyok naponta tobb orat toltenek csak azzal, hogy a fejukon korsoban vizet hordanak a hazba. Minden egyeb csak ezutan kezdodik. Napi program: letfenntartas. Semmi tobb. Es akkor ebbe tevegel be a ket degeneralt turista, akik egy nyolcfos csalad ketheti megelhetesi koltseget koltik arra, hogy feltoressek a fenekuket Arabiai Lawrence modra. Utaltam magunkat, utaltam a turista-statuszunkat, utaltam az egesz teveszafarit.

A helyzettel vegul ugy bekultem ki, hogy beszelgettem az egyik tevehajcsarral, Israval. Iskolaba nem jart, irni-olasni nem tud. Tizeves kora ota dolgozik tevekkel, a turistaktol egesz jol megtanult angolul. Apja meghalt, hat kisebb testvere van, plusz mama, plusz nagymama. Isra az egyetlen kereso a csaladban, szocialis segely nincs. Havi keresete 1000 rupia (4800 Ft). Ehhez jon hozza az elegedett turistaktol kapott baksis. Az esos evszakban, amikor nincsenek turistak, Isra es a hozza hasonlo huszoneves fiuk kovet tornek napi 60 rupiaert. Isra nem panaszkodik, csak valaszol a kerdesekre, jo kedelyu, mosolygos, nyugodt ember.

Ha igy all a dolog, akkor rendben van a szafarizas. Akkor jatszom a bazari majmot harom napig a teve hatan, alszom szkarabeuszokkal, es mosolygok idulten, ahogy az a turistakhoz illik. Kifizetem a tura arat, es bosegesen adok baksist. Hiszen erre nem nekem van szuksegem, hanem Isranak es a tobbi turizmusbol elo fiunak es csaladjaiknak, akik husz hazbol allo poros falvakban hordjak fejukon az ivovizet.

Azert hianyzik a valodisag, a sajat valosagom. Azok az emberek, akik engem latnak (nincsenek sokan), a sok lazsalas utan a munka, aminek neha valodi ertelme van, az igazi, jofajta, gazdagito beszelgetesek. Ezekert haza kell menni. Vagy otthont kell teremteni. Hazamenni talan egyszerubb.

A valosag arnyeka

Memsahib a jarganyaval

Esznek a fiuk (Sonny, Isra, Malu)

Fozes

Eszik a teve (talan Radju)

Mondd: csiiiz!

Balazs lekapott almomban, avagy jol all nekem a halal

Kotelezo korok

Ha Agra, akkor Taj Mahal. Sot, sokak szerint ha India, akkor Taj Mahal. Sajnos ezt a helyiek is pontosan tudjak, ezert pofatlanul draga a jegy, haromszor annyi, mint barhol mashol. Persze megvesszuk. Megvennenk, ha otszor ennyi lenne is. Taj Mahalbol csak egy van. Szoval ezek itt a kepek, amiket minden turista es vilagutazo (Balazs ragaszkodik hozza, hogy mi azok vagyunk) koteles elkesziteni. A reszletek alabb.

Egyedulmosolyog

Kettenmosolyog

Kulturaltan szorakozik

A reszletekben...

A Mughal dinasztia a XVI-XVII. szazadban uralkodott Eszak-India teruleten. A dinasztia urai eloszeretettel epitettek nagy, diszes epuleteket, kulonosen a halal temakoreben voltak nagyon jok. Mauzoleumaik kozul leghiresebb a Taj Mahal, amit Shah Jahan epittetett Mumtaz nevu felesege emlekere, aki belehalt 14. kozos gyermekuk vilagrahozatalaba. A tortenelmi visszatekintest itt gyorsan abbahagyom, akit erdekel, kattintson Balazsra. Szovegeles helyett megmutatom, miert szeretem a Mughal epuleteket. Egesz kozelrol.

Hat, ezert. Es ezek meg csak az agrai epuletek.

Wildlife

Meg Munnar kornyeken tortent egyszer, hogy egy nemzeti parkban setalgattunk Balazzsal. A park bejaratanal tabla figyelmeztetett arra, hogy a vadallatok felbukkanasa esetleges, es ha ott-tartozkodasunk alatt nem latunk allatot, akkor sem teritik vissza a penzunket. A genyak. Szoval setaltunk, amikor nehany meterrel elottunk felbukkant egy hegyikecske. Vagy ilyesmi. Balazs elkapta a karomat.

- Ne mozdulj! - mondta visszafojtott hangon. - Elijeszted.

Tekintetet folyamatosan a kecsken tartva kitapogatta a fenykepezogepet, es lefotozta a kecsket. Tovabbmentunk. A kanyar utan szembejott velunk kb. ket tucat hegyikecske. Az ut folyaman pedig meg vagy ketszazotven.

En persze szemet vagyok. Azota ugyanis valahanyszor mokust, galambot, kecsket vagy egyeb tucatallatot latunk, megragadom Balazs karjat, es izgalomtol remego hangon azt mondom:

- Allj! Wildlife! Ne mozdulj, elijeszted!

O meg nevet velem, mert mit tehetne szegenyke. (Senki sem igerte, hogy velem utazni konnyu lesz.)

Na szoval, ime nehany allatfoto abszolut a teljesseg igenye nelkul:

A kozos os

Mokusok es papagajok falatoznak teljes egyetertesben

Jaipurban a lovakat azzal szivatjak, hogy Barbie-rozsaszinre festik a pataikat

Na, o a telibe felrenevelt elefant. Lakshmi (a gazdagsag istennoje) a neve , sminkelik, bokalancokat, nyakeket visel, labkormein lakkozas maradvanya lathato. Mindehhez igen meretes herei vannak.

Ez a kis hulye, ahelyett, hogy elszaladt volna elolunk, mint minden epelmeju fajtarsa, ugy gondolta, ha halottnak tetteti magat, nem bantjuk. Tenyleg nem bantottuk, csak nagyon rohogtunk rajta.

Iszik

Eszik. (Igen, a hatasvadaszat kedveert elforditottam a kepet).

A cukisag-rovat utolso kepe

Aprosagok

Hat, reg irtam utoljara. De az ugy volt, hogy eloszor nem volt mondanivalom, aztan idom, aztan kedvem. Most idom es kedvem van, de igazabol sztoriszamba meno esemenyek nem tortentek, tehat ismet a mondanivalo hianyzik. Legszivesebben kepeket raknek fel, de ezen a gepen nincs kepszerkeszto.

Csak aprosagok:

Balazzsal elmentunk Chennai kornyeken egy vidamparkba (persze hogy az en otletem volt, ki mase?). Felultunk egy olyan kerek szerkentyure, ami nagy sebesseggel forog, es a centrifugalis ero belepresel a szekbe. Talan otthon is van ilyen. Rajtunk kivul legalabb otvenen ultek meg korbe. Leereszkedtek a szekbe rogzito muanyag biztonsagi izek, izgatottan vartuk, hogy elinduljon a menet, amikor egy holgy jelent meg a platformon, kezeben talca, azon ket egydecis muanyag poharban langyos kola. Kimert leptekkel hozzank setalt, es felenk nyujtotta a talcat. Zavartan elvettunk egy-egy poharat, felhajtottuk, visszatettuk. A holgy kisetalt, es elindult a menet. Megkerdeztem a mellettem ulo kissracot: o nem kapott kolat. Ja, termeszetesen rajtunk kivul nem volt feherember az egesz parkban.

Delhibe utaztam egy napra, hogy talalkozzam Petivel (lasd kesobb). A vonaton egy nagyon kedves szikh csalad megengedte, hogy kozejuk uljek. (Itt fontos megjegyeznem, hogy India nagy olvasztotegelyeben a szikhek a kedvenceim. Szepek, szakallasok, szexi turbanjuk van - marmint a ferfiaknak, de miert is beszelnek nokrol? - es fokent embermeretuek. Nem alacsonyabbak nalam, nem torekenyebbek, nem erzem ugy magam mellettuk, mint Nagy Madar a Szezam utcaban. Balazs azzal ugrat, hogy Amritsarbol, ami a szikhek vallasi kozpontja, valoszinuleg nem tud mar hazarangatni.) Szoval a folyton mosolygo, beszelgeto, nagyokat neveto csalad koreben olvasgattam bekesen. Picit beszelgettem a nagypapaval, de eleg sajatos volt a kiejtese, igy fokent mosolyogtunk. Jott a kalauz, es nem tetszett neki a jegyem. A nagypapaval pergo hindi szovaltasba bonyolodtak, majd a kalauz tavozott. A nagypapa elmondta, hogy a jegyem eggyel alacsonyabb osztalyra szol, mint ahol eppen ulok, de o meggyozte a kalauzt, hogy en a csalad vendege vagyok, es ragaszkodott hozza, hogy maradjak.

Delhiben talalkoztam Petivel, aki a nagynenem ferje, tablan jatszik, es ebben a minosegeben gyakran felbukkan Indiaban. Ket kellemes napot toltottunk egyutt, nagyokat ettunk, kibeszeltunk mindenkit. A vegen mondtam neki, milyen erdekes, hogy ahhoz kepest, hogy kb 27 eve ismerjuk egymast, meg soha nem beszelgettunk ilyen sokat. Valoszinuleg a vilag masik vegere kell utazni ahhoz, hogy vegre egy jot dumalj azzal, aki a szomszed keruletben lakik. Tiltakozott. Azt mondta, hogy mi igenis hatalmasakat beszelgettunk egymassal annak idejen. Amikor rendszeresen o vitt haza az ovodabol. Remelem, ugyanabba a szocotthonba kerulunk majd, mert maradt meg mondanivalom.

Vilagnezet: valtozatlan

Meg az utazas elejen irtam Jothirol, akivel a Chennai-Madurai vonaton talalkoztunk. O beszelt Vaitheeswarankoil-rol, egy osi templomrol. Ez az ugynevezett Nadi asztrologia kozpontja. A legenda szerint egy Agathiyar nevu tamil bolcs palmalevelekre felirta minden egyes ember multjat, jelenet, jovojet, elozo es elkovetkezo eleteit; a leveleket a templomban orzik. Bovebben itt olvashattok rola: http://en.wikipedia.org/wiki/Nadi_astrology

Jothi elmeselte, hogy az osi, elfeledett nyelven irt levelrol az avatott olvaso megmondta neki, hogy hivjak a szuleit, hany testvere van, fontos esemenyeket a multjabol, majd megosztotta vele mindazokat az informaciokat a jovojerol, amiket tudni akart.

Elhataroztam: nekem erre a helyre el kell jutnom. Amilyen megatalkodott hitetlen vagyok, annyira vagyom arra, hogy vegre megcafoljak a szkepticizmusomat. De csak evidence based megoldas erdekel. Ha egy kis indiai faluban egy palmalevelen szerepel a szuleim magyar neve, az mar eleg eros erv a vilagnezetvaltas mellett.

Hat, tegnap eljutottunk a szent helyre. Ujjlenyomat es szuletesi datum alapjan elohoztak ket stosz palmalevelet, majd az en izlesemnek tulsagosan fiatal es kajla beavatott tolmacs utjan kerdeseket tett fel, melyekre hatarozott igennel vagy nemmel kellett valaszolnom. Ha igent mondtam, felolvasta a kovetkezo kerdest, ha nemmel, tovabblapozott egy masik levelre.

Kis izelito:
- Nincs testvered, igaz?
- Nem igaz.
- Egy testvered van?
- Nem.
-Tobb? (!!!!)
- Igen.
- Harom?
- Nem.
- Kevesebb?
- Igen.
- Ket testvered van.
- Bravo, Sherlock!!!

Es igy zongoraztuk vegig az elet kulonbozo teruleteit. Baromira nem fertem bele az altaluk felallitott kategoriakba semmilyen teren (nincs ferjnel, de megsem otthon lakik, nem ferfival, de nem is egyedul, nem sajat hazban, de nem is rokonnal). Enyhen szolva nyogvenyelos volt. Probalkoztak szotagonkent kitalalni a nevemet es a szuleim nevet, de tekintve, hogy meg soha nem hallottak ezeket, eselyuk nem volt.

Miutan kisakkoztak, hogy nem muveszeti, spiritualis, muszaki, uzleti, gazdasagi vagy tanari palyan vagyok, elerkeztek az egeszsegugyhoz, amire vegre igennel valaszoltam. Reakcio:
- But you are not a big doctor, right?
-Er, what do you mean I`m not a big doctor? (Jo, hat nagy orvosnak tenyleg nem tartom magam. Meg.).
-You are just a nurse or something like that.
-Wrong. I`m a doctor.
Es ettol a ponttol kezdve gyuloltuk egymast.

Vegul a bolcs kamasz elunta a dolgot. Gyorsan eldaralt egy csomo infot, melyeket a korabbi valaszaimbol kovetkeztetett ki, es a sorozatos igenek nyoman kijelentette, hogy minden ketseget kizaroan megtalalta az en palmalevelemet. Jovom ismertetese nagy vonalakban 2000 rupia, reszletes verzio 3000 rupia (4-6 napi megelhetesem).

En vegre egyszer nem voltam nyul (pedig gondoskodtak rola, hogy kicsinek es gyengenek erezzem magam, Balazstol kozvetlenul erkezesunk utan elszeparaltak, hogy ne tudjuk megbeszelni a dolgokat; ismeros a modszer, ugye?). Elmondtam, hogy nem gyoztek meg, hogy semmi olyan nem hangzott el, ami nem volt a valaszaimbol kikovetkeztetheto. Ha tudnak meg valamit mondani, ami irva van a levelen, es a multamra vagy a jelenemre vonatkozik, kivancsian hallgatom oket. Az irasudo fiucska itt szabalyosan hisztizni kezdett, hogy most mar aztan vegre dontsem el, mit akarok, nem er ra egesz nap, ketezer vagy haromezer?! Nagyon sajnalom, nem hiszem, hogy ez itt az en sorsom - mondtam, es felalltam.

Balazsnak nagyon szep jovot josoltak ketezerert. Elozo eletei valamelyikeben sri lankai kiraly volt, ebben az eleteben gyonyoru felesege lesz, es mar csak egyszer kell ujjaszuletnie, mielott eleri a Nirvanat.

Hazafele a buszon batortalanul megkert:

-Azert ne ird le teljesen a spiritualitast, jo?

- Jo.

Megvedtek

A repulo Chennaiba erkezett, innen Pondicherrybe buszoztam, hogy Balazzsal ujraegyesitve folytassuk az utat. Amikor felszalltam, egy ficko hevesen mutogatott maga melle, hogy uljek oda, de az uresen allo elso sort valasztottam. Leultem az ablak melle, a hatizsakomat - jobb hijan - magam melle, a vezetoules hata es az elso szeksor koze beszoritva helyeztem el. Ez lehetetlenne tette, hogy barki kozvetlenul mellem uljon, hacsak nem torokulesben. Mivel egy szeksor haromszemelyes (marmint harom indiai szemelyes), a szelso hely szabadon maradt. Egyszercsak megjelent az imenti ficko, leult, kezet a hatizsakomon nyugvo kezemre tette. Kezemet elhuztam, es az ablakon mereven kibamulva ugy ereztem, hosszu lesz buszut. A ficko idonkent rangatni kezdte a zsakomat, hogy odebbtegye, ilyenkor hatarozottan visszatuszkoltam. A zsakot, nem a fickot.

Par perc utan megjelent a kalauz. Eros tamil kiabalasba kezdett, szolt a vezetonek, hogy allitsa meg a buszt, es leszallitotta a zaklatot. Innen kezdve sokaig senkit nem engedett mellem ulni. Az ut vege fele, amikor teljesen megtelt a busz, elvette a taskat, a sajat ulese melle tette, es addig szervezkedett, amig ket not ultetett mellem.

Erkezes utan odamentem hozza, es megegyszer megkoszontem, hogy segitett. Tudjatok, mit felelt? Bocsanatot kert. Hibasnak erezte magat azert, hogy egy no kenyelmetlen helyzetbe kerult a buszon, ahol o dolgozik. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nagyon sajnalja.

Terminal

Becsekkolas utan, gepre szallas elott, kora reggel a tranzitban: idegen vagy. Ennel idegenebb nem is lehetnel. Nem ismersz senkit, a tobbiek is idegenek, de ettol meg nem hasonloak hozzad. Maszkalsz az uzletekben abban a biztos tudatban, hogy semmit nem fogsz vasarolni (kivetelesen), leulni nem mersz, mert egesz ejjel utaztal, azonnal elaludnal. Jobb hijan mesz nehany kort a mozgojardan, figyeled a kulonfele legitarsasagok egyenruhaiban, szariban, fatyolban pompazo stewardesseket, blogbejegyzest irsz a mindenfele kihelyezett internet-terminalok egyiken, es mar tudod, hogy erkezes utan mi lesz az elso dolgod: iszol egy igazi, edes-tejes-fuszeres chait.

Az elmult tiz napban kicsit elpuhultal, minden egyszeru volt es kenyelmes. Hirtelen szakadt vege. Felszalltal a tomott buszra, ahol te voltal az egyetlen feher, es rajtad kivul volt meg vagy harom no. Az egyik nagyra nott es melletted utazott, ezert neked csak fel feneknyi hely jutott, a busz dugig volt, meg kellett kuzdened nehany konyokkel, hassal, s*ggel. A hatizsakodban meg mindenki hasraesett, mignem egy hatarozott srac megragadta, es vitte, le a buszrol. Huledezve szaladtal utana: mit csinal? Csak berakta a csomagterbe, de egy szo nelkul. Most erezted eloszor, hogy haboru-sujtotta orszagban vagy, negyszer szallitottak le es igazoltattak mindenkit, a buszt tuzszereszek vizsgaltak at mindannyiszor. Es a zene: torzra hangositott ceyloni lakodalmas rock ejjel ketto es ot kozott.

Es te nem normalis, hogy reagalsz? Elvezed. Vegre utazol ujra.

Bucsu a szigettol

Punnyadas

Nemi eltunes utan kisse felve irom ezt a bejegyzest. Felek, mert oszinte is szeretnek lenni, meg a barataimat sem szeretnem elvesziteni, marpedig az irigyseg sulyos rombolasokat vegezhet az interperszonalis kapcsolatokban. Epp ezert a nehezevel kezdem.

Miutan harom napig szorongtam, hogy a varolistan levo vonatjegyemet nem veglegesitik, ergo lemaradok a Bangalore-ba tarto vonatrol, majd a Chennaiba tarto vonatrol es a repulorol is, fellelegezhettem: az utazas napjan veglegesitettek a jegyemet. Balazs harom napon keresztul gyozkodott, hogy nem fordulhat elo olyasmi, hogy lemaradjak, mindig veglegesitik a varolistas jegyeket, tutira jut hely, meg ilyenek. Az o jegyet sajnos toroltek, igy meg ejfel utan is kicsit tanacstalanul uldogelt Goaban a palyaudvaron, hogy most aztan mit is tegyen. Vegul spontan utvonalmodositassal (nagyon buszke vagyok ra) Mysore-ba vette az iranyt.

En igen hosszan vonatoztam, a felso priccsen aludtam, eleg nyugtalanul, de ez most mindegy. Tobbszor eszembe jutott, hogy le kene kapcsolni a ventillatort, de ehhez le kellett volna maszni, atnyulni az alattam alvon, visszamaszni... szoval macera. A szelgep tehat az arcomba fujt egesz ejjel, valoszinuleg nem volt tokeletesen csukva a szemem, kontaktlencse benthagyva. Ebredeskor ereztem, hogy gaz van, brutal kotohartyagyulladasom volt, mindket szemem fajt, valadekozott, mint az istennyila es nem birtam a fenyt. Egy elmeny volt megkeresni a csatlakozast reggel Bangalore-ban. Chennai-ig ezutan esemenytelenul telt az ut, delutan erkeztem, setalgattam, este riksaval kimentem a repterre, hogy keressek ott valami alvoszobat, mert reggel 4:30-kor kellett becsekkolni. Hat, alvoszoba nem volt, felajanlottak egy szeket a varoteremben, ott csoveztem a harsany neonfenyben, uvoltozo utastarsak kozott. Mindegy, eltelt valahogy.

Aztan reggel atrepultem Sri Lankara. Becsekkolastol kicsekkolasig egy fantasztikus ir novel beszelgettem, a repteren pedig Dani (ugyved baratom Budapestrol) es anyukaja vart, aki ot evvel ezelott vett Sri Lanka deli reszen egy lepukkant hazat, felujittatta, es azota evi ot honapot itt tolt. Az elso harom napban Danival utazgattunk, megneztunk egy elefant-arvahazat, jartunk teagyarban, reggeli szafarin egy nemzeti parkban, Kandy-ban a buddhizmus egyik legnagyobb templomaban, ahol Buddha egyik fogat orzik.

Azota Unawatunaban vagyunk, ahol Kati (Dani mamaja) haza van. Csodalatos. Szep, kenyelmes, nyugodt, izleses. Sajat szobat kaptam (ne feledjetek, az elmult hat hetben meg a kulon agy luxusa is csak egyszer adatott meg), sajat furdoszobat. Gondozott, zold kert van, medence, idonkent jonnek a majmok, a monguzok, alomszep szines madarak, nappal a mokusok uvoltenek (nagyon durva hangjuk van, de tenyleg), ejjel a gekkok. Tegnap egy esoerdoben kirandultunk, vizeses labanal furodtunk, egyebkent eszunk, olvasunk, strandulunk.

Szanom-banom, ez most nem olyan izgalmas, a nagy joletben konnyen ellaposodik az ember. Meg harom napig tart az idill, aztan visszarepulok Indiaba. Fura, a honvagyam most India fele iranyul, Sri Lankat nem Magyarorszaggal merem ossze, hanem a szomszeddal. Abbol, amit eddig lattam, Sri Lanka tisztabb, bekesebb (egy kis haboru eszakon, de ez minden), nyugodtabb, elhetobb. Es megis, izgagasagomban hianyzik India vibralasa, zaja, intenzitasa. Ott minden szelsoseg kifejezettebb, a gyomorforgato, elborzaszto kepek mellett a pozitivak is: az emberek szebbek, kedvesebbek, az etelek izesebbek, a ruhak szinesebbek.

Tiz nap szunet utan feltoltodve, kisimultan visszaterek a szenvedelyes, viharos, egyszerre gyonyoru es viszolyogtato, ezerarcu orszagba. Boldog vagyok. Azt hiszem, ez szerelem...

Konyvborito

LEO TOLSTOY

War and Peace

and other short stories

A kaland folytatodik

Na szoval, ott hagytuk abba, hogy a ket utazo a szepseges, hegyes-volgyes Munnarban idozik, a hosnonek piros a szeme es fazik a laba ejszakankent. Nagy megkonnyebbulesere a Cifran szemcsepp hatekony a kor lekuzdeseben, es zoknit is talal a nagy, piros hatizsakban. Negy nap utan visszaternek Kochinba, de csak azert, hogy onnan ejszakai vonattal Murudeshwar varosaba utazzanak. A hosno elvezi az ejszakai vonatozast, orvendezik, hogy igy megsporolhatja az aznapi szallaskoltseget (mert a hosnonek mar egyaltalan nincs sok penze), elandalitja a vonat ringatozasa, es mivel csak egeszen apro csotanyok futkosnak korulotte, igen jol alszik. Murudeshwar egy kisvaros, melynek az utikonyv szerint ket fo jellemzoje a negyven meter magas Shiva-szobor, valamint a nyugodt, kevesek altal latogatott, gyonyoru tengerpart. Hoseink 3-4 naposra tervezik az itt-tartozkodast, am hamar meggondoljak magukat. A szobor csodalatos, es hoseink nagyon elegedettek szallasukkal, aminek erkelyerol a tengert latjak, az ajton kilepve pedig ot:



A hosno ugyan igen szivesen nezegeti Shivat, mert nagyon kedvere valo a latvany, Murudeshwarban a szobron es a hozza tartozo templomon kivul nincs az egvilagon semmi erdekes. A tengerpart tokeletesen alkalmas lenne strandolasra, de mivel turistak nem jarnak erre, muszlimok viszont annal inkabb, a hosno megkeri tarsat, hogy alljanak tovabb. Tarsa egyetert vele, a helyiek ugyanis igen felfokozott figyelemmel fordulnak az utazok fele, keptelenseg haboritatlanul vegigmenniuk az utcan.

Kovetkezo allomasuk Gokarna, a szent varos, melyhez tobb alomszep strand is tartozik. Hoseink kiberelnek egy bungalot a tengerparton, es ot napig ejtoznek ott. A tarsasagbol kicsit kilognak, mert sem rasztajuk, sem tetovalasuk nincs, de ez nem zavarja oket. A hosnot az sokkal inkabb bosszantja, hogy helyi ferfiakbol allo hordak jaroroznek a parton, es egymas kezet fogva (nem melegek, haverok) bamuljak a barnulni vagyo sok feher hust. A hosno tiszteletben tartja a helyi szokasokat, mindig vallat-konyokot-terdet takaro, laza ruhazatban kozlekedik, kiveve a tengerpartot, ahol azert megse.

A hosno nagyon szeret ananaszt enni ebed gyanant a parton napozas kozben. Az indiai strandokon, de leginkabb Gokarnan, szamtalan bivaly maszkal. Nem artanak senkinek, csupan nagyok, rondak, es szinten szeretnek ananaszt ebedelni. Egy szep januari napon a hosno kenyelmesen elhelyezkedik konyvevel a homokon, megvasarolja napi betevo ananaszat, es komotosan nekilat, hogy elfogyassza. Ezzel egyidoben 4-5 ferfiember megallitja a hosnotol meg csak nehany lepesre eltavolodott ananaszarust, es ok is kernek a gyumolcsbol. Egyaltalan nem neznek az arusra, tekintetuket hol a hosnore, hol a tole nehany meternyire szinten ananasszal napozo szoke orosz lanyra meresztik. Mindekozben ket bivaly megerzi az ananasz illatat, es lassan, szeliden, de ellentmondast nem turoen megindul a hosno fele, aki elszantan vedelmezi magas antioxidans-tartalmu ebedjet. A bivalyok nyalas-ragacsos pofajukkal vegigpasztazzak a hosno taskajat es furdolepedojet, csillogo, helyenkent habos nyomokat hagyva maguk utan. A hosno ezen a ponton kapitulal, magara kapja ruhajat, megragadja ingosagait, es a nyaladzo szarvasmarhakat es pasasokat hatrahagyva szallasara ter (a szoke orosz lany husz masodperccel kesobb koveti peldajat). Eroteljes, igen magas hangon megosztja utitarsaval azon nezetet, mely szerint ennyi eleg is volt Gokarnabol.

Masnap hoseink tovabbindulnak Hampiba (persze nem a nyalas epizod miatt, eredetileg is igy terveztek), tiz orat zotykolodnek Karnataka allam rettenetes, helyenkent nem is letezo utjain. Erkezes utan a ket vilagjaro unnepelyes fogadalmat tesz, hogy a jovoben elkerulik a hosszabb buszozasokat. A hosno elgondolkodik, vajon hallottak-e mar Karnatakaban a lengescsillapito nevu szerkezetrol.

Hampi varazslatos romvaros, lenyogozo tajjal, kellemes ettermekkel. Ket, intenziv szemlelodessel toltott nap utan a ket hos VONATTAL az aprocska Goa allamba utazik, amelynek Panjim nevu fovarosaban rabukkannak eddigi utjuk legszebb es legkenyelmesebb szallasara. A civilizacios vivmanyoktol elszokott, es hazajukban televiziot (felig-meddig elvi okokbol) nem birtoklo utazok megreszegulnek a 92 TV-csatornatol, kulonos tekintettel a termeszetfilm- illetve moziadoktol, ezert kettos eletet elnek. Nappal turistaknak alcazzak magukat, olomszivacskent vonszoljak magukat a kilencvenrengeteg szazalekos paratartalomban, este (na jo, keso delutan) pedig uditovel es ragcsalnivaloval felszerelkezve letelepednek a kepernyo ele. Es elvezik. (A hosno azt uzeni olvasoinak, hogy az vesse ra az elso kovet, aki kevesebbet tevezett es tobbet olvasott az elmult honapban, mint o).

A kispolgari idill a holnapi napon veget er, ekkor ugyanis hoseink utjai szetvalnak: a hosno delutan vonatra szall, es mintegy 24 ora utan - egy atszallassal - megerkezik Chennaiba, ahol a repuloteren tolti a delutant es ejszakat, hogy pentek hajnalban feluljon a Sri Lankaba tarto gepre. Tarsa Del-Keralaba megy egy ashramba, ahol egy elo istenno lakik. Amma, az olelo anya napjaban tobb ezer hivet oleli meg, es sokak szerint olelesenek varazslatos ereje van. A hosno egyszer szinten szeretne olelest kapni Ammatol (bar a sajat anyukaja is nagyon jo ebben a mufajban).

Piros a korabban leirt ut, kek a legutobbi 1-2 het, lila a kovetkezo ket nap

A baratsagos utitars

Egotrip

Anyai oldalrol megfogalmazodott az ohaj, hogy pakoljak fel magamrol fenykepeket. Hat, kibogarasztam nehanyat a kevesbe elonytelenek kozul. Be kell latnom, szornyen anti-fotogen vagyok (vagy siman ronda), a legtobb kepet sikoltva toroltem, akarmelyikunk gepere is kerult fel. Ezek maradtak:

Munnarban illatmintat veszek a teacserjebol. Eredmeny: negativ. Semmilyen illata nincs. Nem tudom, anno kinek es mi alapjan jutott eszebe, hogy ezt az izet meg kell fozni, es akkor jo lesz.

Hatterben a gyonyoru munnari hegyek teaultetvenyekkel.

Kokusztejet szurcsolgetve. Eloszor nem izlett, de meg lehet szokni. A tejhez semmi koze.

Gokarnai vityillonk verandajan sajat tulajdonu fuggoagyamban. Ezt a pozt iteltem a legbiztonsagosabbnak. Bar Balazs eskudozott, hogy az o csomoja nem old ki, es a kotel eleg eros, lattam en mar szilankos gerinctorest.

Aprankent haladok. A labam mar indiai.