2009. január 30., péntek

Beauty

A kedvem sokkal jobb, koszonom a vigasztalast, igazabol magatol hullamzik, en meg probalom kovetni, olyan ez, mint a rodeo. Vagy a lavina.


Hihetetlen, hogy egy honap alatt mennyi minden tortent. Volt hegy es viz, edes es sos, vadul hullamzo es bekes, kommersz es eldugott, nagyon hideg es eszetlen meleg, sivar puszta es harsogoan zold, buja taj. Ma felhajtottam Balazst egy hatalmas hegyre Hampiban, melynek tetejen egy apro hindu templom csucsul. B. probalta meguszni a dolgot, mondvan, hogy nagyon magasan van, es irto sok a lepcso, de en felhivtam figyelmet arra, hogy ettol a mutatvanytol szep feszes fenekunk lesz, valamint eloreszaladtam az ivovizzel, es ez meggyozte. Odafent sok pofatlan majom es meg tobb orosz Krisnas tarsasagaban szajtatva bamultuk a tajat. A legszebb, amit eddig Indiaban lattunk: rizsfoldek, palmak, kanyargo folyo, voros kohegyek.


Az a fantasztikus itt, hogy alig telik el nehany nap ilyen elmeny nelkul. Amikor azt hiszem, hogy mar lattam India legszebb arcat, mindig mutat egy ujabbat.

2009. január 25., vasárnap

Lament

Ma megint erot vett rajtam a szomorusag, ezert a Kis Hercegrol peldat veve ket naplementet neztem meg. Eloszor figyeltem, ahogy a Nap leszall egy szikla moge, de nagy uresseget ereztem tovabbra is. Igy hat megkerultem a sziklat, es lattam a tengerbe is alabukni. Nem lett sokkal jobb.
Sok minden hianyzik az otthoni eletembol, es persze vannak dolgok, amik egy csoppet sem. Emberek hianyoznak elsosorban, a csaladom, a barataim. Balazzsal jol kijovunk, tudunk alkalmazkodni egymashoz, neha idegesit, de neha mindenki. Nem leszunk legjobb baratok, de nem is kell. Legjobb baratbol nincs sok az eletben. Egy honapja nagyjabol folyamatosan ossze vagyunk zarva, es mar jo lenne egy kis friss levego. Azt hittem, sokakkal baratkozunk majd, de nem igy van. Varkalaban talalkoztunk ket magyarral, Balazzsal es Gabival, az nagyon jo volt. Azota semmi. Az estek nehezek. Balazs koran fekszik, en meg nagyon nem. Olyan jo lenne beulni valahova, meginni valamit, de altalaban ez sem megy.
Hianyoznak a dolgaim, szokasaim is, a szobam, az agyam, a laptopom (na azt mar sosem kapom vissza). Az, hogy filmet nezek vagy hosszan telefonalok. Hianyzik a munka is.
Mindezekre nagyon vagyom otthonrol. Ami viszont egyaltalan nem hianyzik: Magyarorszag. A gyulolkodes, politikai feszultseg, szurke arcu, mosolytalan emberek, intrikalo, elegedetlen egeszsegugyi dolgozok. Jo lenne, ha at lehetne emelni a szamomra kedves dolgokat egy szebb kozegbe.
Panaszkodtam egy kicsit nagy jodolgomban, mert persze most is gyonyoru helyen vagyok, sut ram a Nap (foleg nappal), meleg van, es hullamzik a tenger. Nem cserelnem el ezt a kalandot semmiert, csak neha nehez lesz a szivem.
Van ebben a szomorkodasban valami nagyon pozitiv is. Innen a tavolbol latszik, hogy jo helyem van otthon, jo emberek vesznek korul, es jo uton jarok. Tovabb kell mennem a palyamon, apolnom a kapcsolatot azokkal, akiket szeretek, novesztenem a gyokereimet. Ha ezek a gyokerek nem lennenek ennyire erosek, valoszinuleg maradektalanul elveznem az utazast. Megis, szeretem ezt a honvagyat, ha neha fajdalmas is. Azt uzeni: van otthonom, van hova visszaterni.

A vizen toltott nap

Utkeresztezodes

Hazimunka


Este

Alkalmi otthonunk

Szembejovo otthonok

2009. január 20., kedd

Az elozo reszek tartalmabol

Huszas evei vegen jaro bajos hosnonk Budapest varosaban tengeti valtozo izgalmassagu napjait, es folyamatosan novekvo elegedetlensegerzetenek gyogyirjat keresi. Sarmos vilagutazo szomszedjanak elmenyeit olvasva ugy gondolja, idegen orszagok felkeresese segithet belso hullamzasanak elcsititasaban, igy nekilat tarsat keresni a kalandhoz. Hamarosan ratalal a lelkes, frissdiplomas ifjoncra, aki Indiat kivanja bebarangolni fizikai es spiritualis ertelemben egyarant, mielott beszallna a nagybetus elet kimeletlen mokuskerekebe. Hosszu honapok tervezgeteseit es elokeszuleteit kovetoen elebb az ifjonc vag neki a nagy utnak, hogy a spiritualis kiteljesedeshez aktiv nekifeszulessel kozelebb keruljon, majd egy honappal kesobb szkeptikus-materialista (tovabbra is bajos) hosnonk is koveti.

Elsokent Delhi buzos nagyvarosaban idoznek, majd Chennaiba repulnek, onnan Maduraiba vezet az utjuk, ahol lenyugozo szepsegu festett templomkomplexum talalhato. Hoseink azonban ebbol mit sem latnak, mivel egy kozelgo nagy unnepseg miatt az egeszet felallvanyozzak, es ujrafestik, hogy a jovobeli utazoknak meg nagyobb gyonyoruseguk teljen latasaban. A jelen utazoinak be kell erniuk annyival, hogy korbejarjak a bambuszallvanyzatot, ahol megpillantjak a templom aldasoszto szent elefantjat. Az ifjonc abbeli igyekezeteben, hogy minel cifrabb kepet rogzithessen oelefantsagarol, belehatral egy nagy kupac aldasba mezitlab, amit a hosno igen mulatsagosnak talal.

Tovabbutaznak Kanyakumariba, a vilag vegere, ahol baratsagos halaszokkal talalkoznak, majd egy hetet pihennek a festoi Varkalaban. Innen Alleppeybe mennek, ami alkalmi utitarsuk ismertetese alapjan egy shithole, es ebben kenytelenek igazat adni neki. Mindazonaltal ebbol a kisvarosbol indulnak egynapos backwater tourra, egy csodalatos lakohajot berelve utaznak a terseget keresztul-kasul behalozo csatornakon. Hosnonknek ekkor nagyon eros honvagya van, ez kesobb enyhul. Az ejszakat is vizen toltik, majd reggel tovabbindulnak Kochinba, ahol ket ejszakara szallnak meg. Itt a nem tul boseges latnivalo egy reszet holmi szunnapok miatt nem sikerul szemrevetelezniuk, amit elsosorban a hosno sajnal.

A forro tengerparti varosbol a szubkontinens belseje fele veszik az iranyt, es gyonyoruseges hegyes, zold, hullamzo teaultetvenyekkel tarkitott tajra erkeznek. Munnarnak hivjak a telepulest, ahol megszallnak, itt az ejszakak meglehetosen hidegek. Harom napon keresztul kirandulgatnak a kornyeken, elvezik a taj nyari Alpokhoz hasonlo szepseget. A hosno kisse megijed, mivel egyik szeme csunyan begyullad, es csak ekkor veszi eszre, hogy a szemuveget valahol elhagyta. Az ily modon nemikepp vaksi hosno buzgon csopogteti az antibiotikumos cseppeket szemebe, ami nagy megkonnyebbulesere gyors javulast eredmenyez.

A ket utazo ugy tervezi, hogy a kovetkezo napon buszra, vonatra, majd ismet buszra szallnak a festoi, tengerparti Murudeshwar iranyaba. A hosno tovabba azt is tervezi, hogy hamarosan fenykepeket is mutat korabbi elmenyeirol.

Az eddig megtett ut

2009. január 18., vasárnap

Az en kis mosodam

Mar majdnem egy honapja nem dolgozom, es ezt workoholic enem igen rosszul viseli. A mult heten azonban sikerult megoldast talalnom erre a problemara. Buszken jelenthetem, allast vallaltam Indiaban, igaz, nem eredeti szakmamban.

Szoval az ugy van, hogy itt a dhobi-k, azaz mosoemberek mindenutt 15 rupiat (60 Ft) kernek egy ruhadarab kimosasaert. Balazs rendszeresen igenybe veszi szolgaltatasaikat, es altalaban elegedetlen, mindig talal egy-egy foltot a visszahozott ruhan. (persze aki csupa vilagos szinu ruhaval vag neki Indianak...)

En nem mosatok dhobival, mert a) nem tetszik a gondolat, hogy idegen ember foglalkozzon a ruhaimmal; b) en is meg tudom csinalni. Eddig tusfurdo-sampon kombinacioval dolgoztam, a minap azonban beszereztem kis tasakos mosoport (a 2 rupia) meg feheritot (az se draga). Balazzsal (kozgazdasz) megegyeztunk, hogy darabonkent 10 rupiaert kimosom az o ruhait is, igy mindketten jol jarunk. Megvolt az elso mosonap. Nem dicsekvesbol mondom (de igen), szebbek lettek a goncok, mint dhobi utan.

Van abban valami, hogy Indiaban ralelhetsz a benned rejlo lehetosegekre.

A szunyoghalorol

Gyerekkoromtol kezdve azt gondoltam, egesz agyat (aaagyat) beborito szunyoghalo alatt aludni romantikus dolog. Olyan baldachinos, kiralylanyos, de kozben egzotikus, tavolafrikatolos feeling. (Igen, meg az ilyen machoid, legyunk-traumatologusok-es-menjunk-Indiaba tipusu lanyokban is lakik egy rozsaszinu, habos-girlandos kiralykisasszony, aki idonkent a felszinre tor.) Egyszoval nagyon megorultem, amikor Varkalaban a szobankba lepve ez a latvany fogadott:





Varkalaban pont nem voltak szunyogok, ezert nem is hasznaltuk a halot, de aztan tovabbhaladtunk Alleppeybe. Itt mar baldachin ala pozicionaltuk magunkat, Balazs edesdeden elaludt - ez neki irigylesre meltoan konnyen megy mindig -, bennem meg szep lassan semmive foszlott a gyermekkori fantazia. A szunyoghalo ugyanis szinte mindenutt hozzamert, a labamhoz, az arcomhoz, muanyag tapintasa volt, es nagyon-nagyon regen latott mososzert.


Balazs altalaban igen kellemes alvotars, nem horkol, nem ficankol, nem beszel almaban (en igen), es az esetek donto tobbsegeben nem log at a terfelemre. Ez az ejszaka kivetelt jelentett, nagyon keskeny volt a duplaagy, Balazs atlogott, belole jott 37 fokos meleg, a szoba falaibol is valami hasonlo, legmozgas a halo alatt semmi, az arva ventillator a plafonon hiaba erolkodott hangosan...


Kimasztam a szunyoghalo alol...



2009. január 15., csütörtök

Kis szunet

Nos, a kepek, melyek miatt kozutalatnak orvendek, Varkalaban keszultek. Ez egy kisvaros Kerala allamban, egyebkent meg az Edenkert kihelyezett tagozata. Tenger, palmafak, napsutes, miegymas. Igazi turistaparadicsom. Amikor megerkeztunk, huztam a szam: tul sok itt a feherember, pedig meg nem is kezdtek hianyozni, ez a hely nem India-szeru, barhol lehetne a vilagon, meg ilyenek.

Egy napba sem telt, es valtozott a velmenyem. (Ez itt igen gyakran megesik velem: az elso benyomas sokszor annyira ujszeru, hogy idobe telik, amig megszokom, elfogadom, megszeretem.) Hat napot toltottunk Varkalaban szigoru strand-szieszta-strand-naplemente napirend szerint. Egyik este Kathakali-eloadast neztunk. A Kathakali tradicionalis keralai szinhaz-tanc, ami elsosorban kezmozdulatokra es mimikara epul, es a nagy indiai eposzokbol ad elo reszleteket. Sajatos, bonyolult arcfestes es jelmezek jellemzik.

Varkala azert is volt nagyon jo, mert egy kis szunetet jelentett Indiabol. Ez az orszag nagyon suru, zajos es szagos es a feherember allando celpont. Egy atlagos varosban par szaz meter megtetele komoly teljesitmeny: kuzdeni kell a forgalommal - jarda nincs, vagy legalabbis nem gyalogoskozlekedes celjara hasznaljak -, a koldusokkal, riksasokkal, arusokkal, onjelolt idegenvezetokkel. Elvegyulni, szemlelodni lehetetlen.

Varkalaban a part menten autoforgalom alig volt, az arusok, koldusok es fokent a mindenutt hemzsego ayurveda-szolgaltatast kinalok persze abajgattak, de mindez kispalyas volt mondjuk Chennaihoz kepest. A strandon furdoruhara lehetett vetkozni, es ez nagy szo, mert mindenutt mashol tartottam/tartom az oltozkodesi etikettet: hosszu nadrag, vallat legalabb takaro polo. Persze a varkalai pasikat sem ejtettek a fejukre: idonkent megjelentek kisebb csoportokban, guvado szemmel.... egeszsegukre.

2009. január 11., vasárnap

Ket fontos megfigyeles

1. Ha 40 fokban mezitlab kozlekedsz a tengerparti homokban, fajdalmas holyagok keletkeznek a talpadon.

2. Egymas hatanak naptejjel valo bekenese elsosorban NEM erotikus aktus. Ha szemermessegbol nem kered meg utitarsadat, hogy kenje be a hatad, fajni fog. Arrol nem is beszelve, hogy a leeges utani kremet is fel kell valahogy juttatni.

Teli depresszio? Iden kihagyom.













2009. január 7., szerda

Zsuzsanna es a halaszok

Kaniyakumariban Balazs eleg pocsekul volt, igy a masodik napon egyedul indultam setalni. Azt a feladatot kaptam, hogy keressek egy olyan strandot, ahol rendesen lehet pancsolni a tengerben. Egy molon uldogeltem, amikor megjelent korulottem vagy het fiatal helyi srac. Kerdezgettek, ki vagyok, honnan jottem, stb. Cigarettat kertek (oops, lebuktam: volt nalam). Egyikuk, Anix beszelt csak angolul, o volt a szovivo. Elmondta, hogy ok halaszok, romai katolikusok, az egyikuknek jovo honapban lesz az eskuvoje, ezert mar nem megy ki a tengerre, hogy vilagosodjon a bore. Meghivtak ebedre, mindenki hozott magaval valamit - csak nekem nem engedtek. Ebed utan motorra ultunk, elvittek egy nagyon szep partszakaszra, ott roplabdaztunk, egy masik helyen megneztuk a naplementet. Hivtak, hogy masnap menjunk ki veluk a tengerre Balazzsal egyutt. Reggel Anix mar nem volt ott, elutazott, igy a tarsalgas tomondatokra korlatozodott. Motoros halaszcsonakkal vittek, kezzel-labbal magyaraztak, mi micsoda, a lelkuket kitettek, hogy jol erezzuk magunkat. Amikor elbucsuztunk, meghivtak estere egy partiba, amit egy helyi szallodaban tartanak.

Este kiderult: a partit az en tiszteletemre szerveztek, es valojaban abbol all, hogy beulunk a szalloda ettermebe, ahol ok megvendegelnek engem. Nemi huzavona utan kiegyeztunk abban, hogy tenyleg csak egy kolat kerek. A fiuk rendeltek maguknak egy-egy levest, ugyanolyat, mint egy oraval korabban Balazs is. Balazs tanyerja tele volt, a halaszoke csak felig...

Amikor mindent behorpoltunk, a fiuk elegedetten konstataltak, hogy ez nagyon jo parti volt, es en teljes mertekben egyetertettem veluk. Az uri kozonseg (sapadtarcu turistak) dobbenten nezte a kicsit zajos, kicsit kopkodos tarsasagot a nagy feher Miss korul, es szemmel lathatoan fellelegeztek, amikor tavoztunk. A tengerparton meg korbemutogattuk egymasnak az elmult ket nap keszult fotokat, megmutattak, milyen kepeket es videokat rejt a mobiltelefonjuk, e-mailcimeket csereltunk, majd elbucsuztunk.

Sokaig nem tudtam elaludni. Elszoktam mar attol, hogy az emberekben ennyi kedvesseg, lelkesedes, figyelmesseg lehet. Persze, tudom, arrol is szolt a tortenet, hogy ok korukbeli lanyokkal nem beszelgethetnek, plane nem motorozhatnak, roplabdazhatnak egyutt. Ezzel egyutt valami nagyon meginditott ebben a szinte szavak nelkuli baratkozasban.

A masik kerdes, amin sokat toprengtem: a vegeredmenyt tekintve jo-e ezeknek a fiuknak, hogy megismertek egy not (lanyt, whatever) egy masik vilagbol? Nehany even belul felesegul fognak venni valakit, akit a szuleik valasztanak. Ok ugy erzik, hogy ez igy van rendjen (amiota Jothival beszelgettem, neha en is egyszerubbnek gondolom ezt a megoldast). Nem hiszem, hogy szerencses egy gyokeresen mas ertekrenddel megzavarni a fejuket, hiszen ha masra kezdenek vagyakozni (fuggetlen, egyedul setalo, motorozo, roplabdazo lanyokra), mint amit megkaphatnak, boldogtalanokka valnak. Hat nem ezert vagyunk mi is boldogtalanok?

Oszinten remelem, nem okoztam kart a jelenletemmel.

Szurke szamar

Elokerultem. Vilagnezetet nem valtottam, ennek elsosorban az az oka, hogy vegul megis az eredeti terv szerint haladtunk tovabb Kaniyakumariba. Ez az indiai vilag vege, a legdelebbi pont, ahol az Indiai-ocean, a Bengali obol es az Arab-tenger talalkozik. A titokzatos kis falut azert halasztottuk kesobbre, mert nagyon maceras lett volna oda eljutni Maduraibol, ahol eppen voltunk. A tervek szerint csak en megyek majd el oda februarban, a sri lankai kiruccanas utan. A natham is elmult, persze 30 fokban ez nem olyan meglepo.

2009. január 3., szombat

Kepek


Nem csak Budapest jarhatatlan a metroepites miatt. Bar allitolag Delhiben sokkal gyorsabban haladnak. Melyik is a fejlodo orszag?


Az a mokas, hogy teljesen veletlenul keveredtunk el ide Uj-Delhiben. Sajnos az intezet vezetoje eppen hazon kivul volt.

Mokuska, mokuska, felmaszott a fara...
Rengeteg a mokus, fas teruleteken mindenutt Chip es Dale rohangal.

Ez a motoriksa, fo kozlekedesi eszkozunk. Gyors, vizonylag kenyelmes, es hosszas alkudozas utan olcso is.

Jokivansag a hanyozacskon

Az IndiGo jaratan turbanos, kunkori cipos ur mutatja be, mi a teendo katasztrofa eseten.

Iskolabusz

Sokan kerdeztetek, mit eszem. Peldaul ezt. Aggodalomra semmi ok.

Ez az egyik kedvencem, a dosa. A palacsintanak kinezo dolog valoban palacsinta, pont mint otthon. Ez valami krumplis-currys suru finomsaggal van toltve, es a talkakban levo szoszokba kell martogatni. Lovesem sincs, mibol keszultek a szoszok (keressetek egy fozoblogot), de mindegyik nagyon jo.

Jothi es a lanyok. Azert ilyen kis kopaszok, mert hinduista szokas szerint felajanlottak a hajukat a csalad vedoistenenek. Normalisan egyeves korban kerul erre sor, de csak most latogattak haza Kanadabol.

Vad tropusi natha

Dagyon megfaztam, es a nyolcoras legkondicionalt vonatozas ezen egyaltalan nem segitett, sot. Valami ayurvedikus bogyokat szedek, mivel Balazs is nathaval inditott, es ez allitolag ket nap alatt segitett rajta. Megvettem a repjegyet Sri Lankara.

A vonaton megismerkedtunk Jothival es ket gyonyoru kislanyaval. Jothi velem egyidos, okos es kedves, es mondott valamit, ami annyira fantasztikusan hangzik, hogy modositottunk az utitervunkon, es innen (Maduraiban vagyunk) egy apro faluba buszozunk holnap ejjel. Ha igaz, amirol beszelt, kenytelen leszek vilagnezetet valtani. Nehany nap mulva megirom, mirol van szo, es azt is, bejott-e. Addig nezegessetek kepeket.

2009. január 1., csütörtök

Happy New Year!

Mindenkinek boldogat. Brigi, remekul raereztel, a ketnapos hideg Delhiben megtette a hatasat, reggelre megfaztam. Semmi komoly, kozben ugyanis mintegy 1700 km-rel delebbre kerultunk, itt most 25 fok van (este 10-kor), es ez jo. Chennai levegoje joval tisztabb, es abbol a nagyon kevesbol, amit lattunk, ugy tunik, sokkal elhetobb varos, mint Delhi. Holnap mar tovabb is vonatozunk, mert latnivalo keves van, es var a vilagvege... (Errol kesobb hosszabban.)

Az uj esztendot tanccal koszontottuk egy kedves kis barban, ahol haromfele alkohol volt teljes illegalitasban: sor, whisky es rum. Ez utobbival koccintottunk ket ausztrallal, akik nagyon baratsagosak voltak, de egy szavukat sem ertettuk. Ejfelkor semmi visszaszamlalas nem volt, csak tancoltunk irto hangos zenere, es egyszercsak valaki Happy new yeart kialtott, ekkor olelkezni kezdtunk - mindenki mindenkivel- majd tovabb tancoltunk. Kb. 40 perccel kesobb jott a rendorseg, es mindenkit hazakuldott.

Reggel csongott a telefonom. Egy ismeros ferfihang azt mondta, hogy o az, aki tegnap tevedesbol engem hivott a baratja helyett, es most csak azert keres, hogy nagyon boldog uj evet kivanjon nekem es az egesz csaladomnak. Mondom en, hogy beautiful friendship.