Kaniyakumariban Balazs eleg pocsekul volt, igy a masodik napon egyedul indultam setalni. Azt a feladatot kaptam, hogy keressek egy olyan strandot, ahol rendesen lehet pancsolni a tengerben. Egy molon uldogeltem, amikor megjelent korulottem vagy het fiatal helyi srac. Kerdezgettek, ki vagyok, honnan jottem, stb. Cigarettat kertek (oops, lebuktam: volt nalam). Egyikuk, Anix beszelt csak angolul, o volt a szovivo. Elmondta, hogy ok halaszok, romai katolikusok, az egyikuknek jovo honapban lesz az eskuvoje, ezert mar nem megy ki a tengerre, hogy vilagosodjon a bore. Meghivtak ebedre, mindenki hozott magaval valamit - csak nekem nem engedtek. Ebed utan motorra ultunk, elvittek egy nagyon szep partszakaszra, ott roplabdaztunk, egy masik helyen megneztuk a naplementet. Hivtak, hogy masnap menjunk ki veluk a tengerre Balazzsal egyutt. Reggel Anix mar nem volt ott, elutazott, igy a tarsalgas tomondatokra korlatozodott. Motoros halaszcsonakkal vittek, kezzel-labbal magyaraztak, mi micsoda, a lelkuket kitettek, hogy jol erezzuk magunkat. Amikor elbucsuztunk, meghivtak estere egy partiba, amit egy helyi szallodaban tartanak.
Este kiderult: a partit az en tiszteletemre szerveztek, es valojaban abbol all, hogy beulunk a szalloda ettermebe, ahol ok megvendegelnek engem. Nemi huzavona utan kiegyeztunk abban, hogy tenyleg csak egy kolat kerek. A fiuk rendeltek maguknak egy-egy levest, ugyanolyat, mint egy oraval korabban Balazs is. Balazs tanyerja tele volt, a halaszoke csak felig...
Amikor mindent behorpoltunk, a fiuk elegedetten konstataltak, hogy ez nagyon jo parti volt, es en teljes mertekben egyetertettem veluk. Az uri kozonseg (sapadtarcu turistak) dobbenten nezte a kicsit zajos, kicsit kopkodos tarsasagot a nagy feher Miss korul, es szemmel lathatoan fellelegeztek, amikor tavoztunk. A tengerparton meg korbemutogattuk egymasnak az elmult ket nap keszult fotokat, megmutattak, milyen kepeket es videokat rejt a mobiltelefonjuk, e-mailcimeket csereltunk, majd elbucsuztunk.
Sokaig nem tudtam elaludni. Elszoktam mar attol, hogy az emberekben ennyi kedvesseg, lelkesedes, figyelmesseg lehet. Persze, tudom, arrol is szolt a tortenet, hogy ok korukbeli lanyokkal nem beszelgethetnek, plane nem motorozhatnak, roplabdazhatnak egyutt. Ezzel egyutt valami nagyon meginditott ebben a szinte szavak nelkuli baratkozasban.
A masik kerdes, amin sokat toprengtem: a vegeredmenyt tekintve jo-e ezeknek a fiuknak, hogy megismertek egy not (lanyt, whatever) egy masik vilagbol? Nehany even belul felesegul fognak venni valakit, akit a szuleik valasztanak. Ok ugy erzik, hogy ez igy van rendjen (amiota Jothival beszelgettem, neha en is egyszerubbnek gondolom ezt a megoldast). Nem hiszem, hogy szerencses egy gyokeresen mas ertekrenddel megzavarni a fejuket, hiszen ha masra kezdenek vagyakozni (fuggetlen, egyedul setalo, motorozo, roplabdazo lanyokra), mint amit megkaphatnak, boldogtalanokka valnak. Hat nem ezert vagyunk mi is boldogtalanok?
Oszinten remelem, nem okoztam kart a jelenletemmel.