Old banana

Monoton
üget a süppedô
homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.

(Romhanyi J: A teve fohasza)

Jaisalmerben vagyunk, Rajasthan nyugati reszen, a Thar-sivatag teruleten. A pakisztani hatar kb. 100 kilometerre van innen. Ejszakai vonattal erkeztunk, es amikor felebredtunk, egyenletes homokreteg boritott a fulkeben mindent es mindenkit. Jaisalmer helyes kisvaros, a kozeppontjaban bajos eroddel, de a turistak nem emiatt erkeznek ide. A fo attrakcio a sivatagi teveszafari, ami izles szerint lehet felnapos vagy akar harom hetes is (mi a nyavalyat lehet harom hetig csinalni a sivatagban, ez rejtely szamomra). Minoseg tekinteteben is szeles a valasztek. Van az alapcsomag, amikor ulsz a teven, eszed, amit a tevehajcsarok, alszol a szabad eg alatt matracon. A masik veglet tizszeres aron, amikor utanad hozzak az ettermi kajat, es a sivatag homokjan osszetakolt luxusbungaloban meg angol WC is van. Lehet talalgatni, melyikre fizettunk be.

Nekem mar volt szerencsem teveszafarihoz Izraelben es Egyiptomban is. Bar (foleg) csak a szepre emlekezem, halvanyan derengett, hogy a tevegeles fel oran tul mar csak mersekelten szorakoztato. Javasoltam Balazsnak a rovidebb turat, de o hosszabbat szeretett volna. Es mivel o meg teveszuz volt, engedtem neki. Igy lett harom nap, ket ejszaka.

Nos, a tevegeles feloran tul tenyleg nem tul mokas, harom oran tul fajdalmas, es a tudat, hogy vissza kell ulni a dogre, a pihenoidot is megkeseriti. A tevehajcsarok egymas kozott azzal poenkodnak, hogy a nyugatiak feneke olyan, mint az oreg banan. Serto, de talalo.

Nem ez az oka annak, hogy a tovabbiakban nem szeretnek teveszafarin reszt venni. Ebben az egesz turistaskodasban (vilagutazasban, whatever) sok pozitivum mellett van valami lenyegi, ami taszit. A valodisag hianya. Harmadik honapja mar, hogy a legtobb ember szemeben idulten mosolygo nyugati penzeszsak vagyok, raadasul no letemre rovid hajjal, fura oltozkodessel egy teljesen megfejthetetlen kategoria. Sokan megszolitanak az utcan, a leggyakrabban uzleti/koldulasi cellal. A turista az a leny, akivel el kell beszelgetni ahhoz, hogy a penztarcaja megnyiljon.

Persze, a muzeumok mellett latjuk a valodi eletet is, kerulgetjuk a szarkupacokat (tobb-kevesebb sikerrel), az allatokat, belesunk otthonokba. Eszrevetlenul szemlelodni azonban lehetetlen. Valaki mindig akar valamit, penzt, tollat, csokit, fotot. Nem panaszkodom, ez benne van a pakliban, nagy vagyok, feher es az itteniek tobbsegehez kepest elmondhatatlanul gazdag.

A teveszafari azert verte ki nalam a biztositekot, mert tokeletesen ertelmetlen. Mi a francert alszunk a homokban, amikor nehany kilometerrel odebb agyban is lehetne? Mert ulunk teven, amikor feltori a fenekunket? Miert megyunk egyaltalan a sivatagba, amikor nincs ott semmi? Tudom a valaszt, persze, hogy megtapasztaljuk, milyen volt a kereskedok elete annak idejen a Selyemuton. Hat nem ilyen, az tuti.

A tevegeles soran ket sivatagi faluba mentunk be. 20-25 haz, sok por, sok gyerek, keves penz, ivoviz 3 kilometerrel odebb. Az asszonyok naponta tobb orat toltenek csak azzal, hogy a fejukon korsoban vizet hordanak a hazba. Minden egyeb csak ezutan kezdodik. Napi program: letfenntartas. Semmi tobb. Es akkor ebbe tevegel be a ket degeneralt turista, akik egy nyolcfos csalad ketheti megelhetesi koltseget koltik arra, hogy feltoressek a fenekuket Arabiai Lawrence modra. Utaltam magunkat, utaltam a turista-statuszunkat, utaltam az egesz teveszafarit.

A helyzettel vegul ugy bekultem ki, hogy beszelgettem az egyik tevehajcsarral, Israval. Iskolaba nem jart, irni-olasni nem tud. Tizeves kora ota dolgozik tevekkel, a turistaktol egesz jol megtanult angolul. Apja meghalt, hat kisebb testvere van, plusz mama, plusz nagymama. Isra az egyetlen kereso a csaladban, szocialis segely nincs. Havi keresete 1000 rupia (4800 Ft). Ehhez jon hozza az elegedett turistaktol kapott baksis. Az esos evszakban, amikor nincsenek turistak, Isra es a hozza hasonlo huszoneves fiuk kovet tornek napi 60 rupiaert. Isra nem panaszkodik, csak valaszol a kerdesekre, jo kedelyu, mosolygos, nyugodt ember.

Ha igy all a dolog, akkor rendben van a szafarizas. Akkor jatszom a bazari majmot harom napig a teve hatan, alszom szkarabeuszokkal, es mosolygok idulten, ahogy az a turistakhoz illik. Kifizetem a tura arat, es bosegesen adok baksist. Hiszen erre nem nekem van szuksegem, hanem Isranak es a tobbi turizmusbol elo fiunak es csaladjaiknak, akik husz hazbol allo poros falvakban hordjak fejukon az ivovizet.

Azert hianyzik a valodisag, a sajat valosagom. Azok az emberek, akik engem latnak (nincsenek sokan), a sok lazsalas utan a munka, aminek neha valodi ertelme van, az igazi, jofajta, gazdagito beszelgetesek. Ezekert haza kell menni. Vagy otthont kell teremteni. Hazamenni talan egyszerubb.

A valosag arnyeka

Memsahib a jarganyaval

Esznek a fiuk (Sonny, Isra, Malu)

Fozes

Eszik a teve (talan Radju)

Mondd: csiiiz!

Balazs lekapott almomban, avagy jol all nekem a halal