Matol kezdve nem keszitek fenykepet Indiaban. Nem telefonalok. Nem hallgatok zenet. Nem tanulok anatomiat. Nem alszom felfujhato parnan. Nem vilagitok a sotetben. Nem viselek Polaroid napszemuveget, karorat es nyaklancot. Nem fejtek rejtvenyt.
Viszont lattam tobb amritsari rendororsot belulrol. Van indigoval masolt, kezzel irt jegyzokonyvem is.
Egy riksa hatso ulesen felejtettem a kishatizsakomat. Hulye voltam. A riksas nem. Megtartotta.
5 megjegyzés:
Húbazz, én meg tegnap láttam a Gettómilliomost...
Ne aggódj Suzy, nemsoká jössz haza, gondolj arra, milyen pocsék lett volna ez az első két hétben (na jó, a fotókért kár, de párat azért megmentettél itt). Arról nem is beszélve, hogy legalább lesz mit vennünk neked szülinapodra. Én pl. vállalom a zseblámpát (vagy mivel szoktál világítani a sötétben? Foszforral?) :)
Nem azért, de ebben van valami misztikus, nem? Két héttel az utazásod előtt dolgod akad a rendőrökkel, itt is, ott is. Talán nem ezért kell elmenni ebből a k*rva országból. Vagy vehetjük úgy is, hogy otthon vagy mindenhol a világon...
Na megyek, írok egy szösszenetet a cigánykérdésről. Höh.
Puszi, b
Bakker!! Hát ez szívás, de azért az e-mail még ott van a blogolás mellett..
Amúgy tényleg meglepő az egybeesés.
Kosz az egyutterzest. Boci, remek erzekkel kivalasztottad az egyetlen targyat, amire hazaerkezesem utan mar nem nagyon lesz szuksegem :-)
Tomi szavaival élve: az a baj, hogy semminek nem tudsz örülni:)
Na jó, gondolkoztam, végülis velem lehet beszélni: kapsz rejtvényújságot:)
Megjegyzés küldése