2009. február 3., kedd

A kaland folytatodik

Na szoval, ott hagytuk abba, hogy a ket utazo a szepseges, hegyes-volgyes Munnarban idozik, a hosnonek piros a szeme es fazik a laba ejszakankent. Nagy megkonnyebbulesere a Cifran szemcsepp hatekony a kor lekuzdeseben, es zoknit is talal a nagy, piros hatizsakban. Negy nap utan visszaternek Kochinba, de csak azert, hogy onnan ejszakai vonattal Murudeshwar varosaba utazzanak. A hosno elvezi az ejszakai vonatozast, orvendezik, hogy igy megsporolhatja az aznapi szallaskoltseget (mert a hosnonek mar egyaltalan nincs sok penze), elandalitja a vonat ringatozasa, es mivel csak egeszen apro csotanyok futkosnak korulotte, igen jol alszik. Murudeshwar egy kisvaros, melynek az utikonyv szerint ket fo jellemzoje a negyven meter magas Shiva-szobor, valamint a nyugodt, kevesek altal latogatott, gyonyoru tengerpart. Hoseink 3-4 naposra tervezik az itt-tartozkodast, am hamar meggondoljak magukat. A szobor csodalatos, es hoseink nagyon elegedettek szallasukkal, aminek erkelyerol a tengert latjak, az ajton kilepve pedig ot:



A hosno ugyan igen szivesen nezegeti Shivat, mert nagyon kedvere valo a latvany, Murudeshwarban a szobron es a hozza tartozo templomon kivul nincs az egvilagon semmi erdekes. A tengerpart tokeletesen alkalmas lenne strandolasra, de mivel turistak nem jarnak erre, muszlimok viszont annal inkabb, a hosno megkeri tarsat, hogy alljanak tovabb. Tarsa egyetert vele, a helyiek ugyanis igen felfokozott figyelemmel fordulnak az utazok fele, keptelenseg haboritatlanul vegigmenniuk az utcan.

Kovetkezo allomasuk Gokarna, a szent varos, melyhez tobb alomszep strand is tartozik. Hoseink kiberelnek egy bungalot a tengerparton, es ot napig ejtoznek ott. A tarsasagbol kicsit kilognak, mert sem rasztajuk, sem tetovalasuk nincs, de ez nem zavarja oket. A hosnot az sokkal inkabb bosszantja, hogy helyi ferfiakbol allo hordak jaroroznek a parton, es egymas kezet fogva (nem melegek, haverok) bamuljak a barnulni vagyo sok feher hust. A hosno tiszteletben tartja a helyi szokasokat, mindig vallat-konyokot-terdet takaro, laza ruhazatban kozlekedik, kiveve a tengerpartot, ahol azert megse.

A hosno nagyon szeret ananaszt enni ebed gyanant a parton napozas kozben. Az indiai strandokon, de leginkabb Gokarnan, szamtalan bivaly maszkal. Nem artanak senkinek, csupan nagyok, rondak, es szinten szeretnek ananaszt ebedelni. Egy szep januari napon a hosno kenyelmesen elhelyezkedik konyvevel a homokon, megvasarolja napi betevo ananaszat, es komotosan nekilat, hogy elfogyassza. Ezzel egyidoben 4-5 ferfiember megallitja a hosnotol meg csak nehany lepesre eltavolodott ananaszarust, es ok is kernek a gyumolcsbol. Egyaltalan nem neznek az arusra, tekintetuket hol a hosnore, hol a tole nehany meternyire szinten ananasszal napozo szoke orosz lanyra meresztik. Mindekozben ket bivaly megerzi az ananasz illatat, es lassan, szeliden, de ellentmondast nem turoen megindul a hosno fele, aki elszantan vedelmezi magas antioxidans-tartalmu ebedjet. A bivalyok nyalas-ragacsos pofajukkal vegigpasztazzak a hosno taskajat es furdolepedojet, csillogo, helyenkent habos nyomokat hagyva maguk utan. A hosno ezen a ponton kapitulal, magara kapja ruhajat, megragadja ingosagait, es a nyaladzo szarvasmarhakat es pasasokat hatrahagyva szallasara ter (a szoke orosz lany husz masodperccel kesobb koveti peldajat). Eroteljes, igen magas hangon megosztja utitarsaval azon nezetet, mely szerint ennyi eleg is volt Gokarnabol.

Masnap hoseink tovabbindulnak Hampiba (persze nem a nyalas epizod miatt, eredetileg is igy terveztek), tiz orat zotykolodnek Karnataka allam rettenetes, helyenkent nem is letezo utjain. Erkezes utan a ket vilagjaro unnepelyes fogadalmat tesz, hogy a jovoben elkerulik a hosszabb buszozasokat. A hosno elgondolkodik, vajon hallottak-e mar Karnatakaban a lengescsillapito nevu szerkezetrol.

Hampi varazslatos romvaros, lenyogozo tajjal, kellemes ettermekkel. Ket, intenziv szemlelodessel toltott nap utan a ket hos VONATTAL az aprocska Goa allamba utazik, amelynek Panjim nevu fovarosaban rabukkannak eddigi utjuk legszebb es legkenyelmesebb szallasara. A civilizacios vivmanyoktol elszokott, es hazajukban televiziot (felig-meddig elvi okokbol) nem birtoklo utazok megreszegulnek a 92 TV-csatornatol, kulonos tekintettel a termeszetfilm- illetve moziadoktol, ezert kettos eletet elnek. Nappal turistaknak alcazzak magukat, olomszivacskent vonszoljak magukat a kilencvenrengeteg szazalekos paratartalomban, este (na jo, keso delutan) pedig uditovel es ragcsalnivaloval felszerelkezve letelepednek a kepernyo ele. Es elvezik. (A hosno azt uzeni olvasoinak, hogy az vesse ra az elso kovet, aki kevesebbet tevezett es tobbet olvasott az elmult honapban, mint o).

A kispolgari idill a holnapi napon veget er, ekkor ugyanis hoseink utjai szetvalnak: a hosno delutan vonatra szall, es mintegy 24 ora utan - egy atszallassal - megerkezik Chennaiba, ahol a repuloteren tolti a delutant es ejszakat, hogy pentek hajnalban feluljon a Sri Lankaba tarto gepre. Tarsa Del-Keralaba megy egy ashramba, ahol egy elo istenno lakik. Amma, az olelo anya napjaban tobb ezer hivet oleli meg, es sokak szerint olelesenek varazslatos ereje van. A hosno egyszer szinten szeretne olelest kapni Ammatol (bar a sajat anyukaja is nagyon jo ebben a mufajban).


Piros a korabban leirt ut, kek a legutobbi 1-2 het, lila a kovetkezo ket nap

A baratsagos utitars

1 megjegyzés:

Á-man írta...

..és a térkép! Szuper! Már veszem is elő az itthonit és szépen végignézem pontosan merre is jártál. Az én útvonalaimat jelző csík zugló és a 8-9 között már csak egy nagy fekete paca Budapest térképén