2009. február 17., kedd

Megvedtek

A repulo Chennaiba erkezett, innen Pondicherrybe buszoztam, hogy Balazzsal ujraegyesitve folytassuk az utat. Amikor felszalltam, egy ficko hevesen mutogatott maga melle, hogy uljek oda, de az uresen allo elso sort valasztottam. Leultem az ablak melle, a hatizsakomat - jobb hijan - magam melle, a vezetoules hata es az elso szeksor koze beszoritva helyeztem el. Ez lehetetlenne tette, hogy barki kozvetlenul mellem uljon, hacsak nem torokulesben. Mivel egy szeksor haromszemelyes (marmint harom indiai szemelyes), a szelso hely szabadon maradt. Egyszercsak megjelent az imenti ficko, leult, kezet a hatizsakomon nyugvo kezemre tette. Kezemet elhuztam, es az ablakon mereven kibamulva ugy ereztem, hosszu lesz buszut. A ficko idonkent rangatni kezdte a zsakomat, hogy odebbtegye, ilyenkor hatarozottan visszatuszkoltam. A zsakot, nem a fickot.

Par perc utan megjelent a kalauz. Eros tamil kiabalasba kezdett, szolt a vezetonek, hogy allitsa meg a buszt, es leszallitotta a zaklatot. Innen kezdve sokaig senkit nem engedett mellem ulni. Az ut vege fele, amikor teljesen megtelt a busz, elvette a taskat, a sajat ulese melle tette, es addig szervezkedett, amig ket not ultetett mellem.

Erkezes utan odamentem hozza, es megegyszer megkoszontem, hogy segitett. Tudjatok, mit felelt? Bocsanatot kert. Hibasnak erezte magat azert, hogy egy no kenyelmetlen helyzetbe kerult a buszon, ahol o dolgozik. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nagyon sajnalja.

3 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Húbammeg! Ugye megtaláltad már Balázst? És nem szándékozol önállósítani magad? Puff, netuddki

illaberek írta...

Mami!

Asszem, felreertettel. Otthon kirabolhatnak, fogdoshatnak, mindenfele modon molesztalhatnak, es az emberek tobbsege inkabb elforditja a fejet. Itt csak mellem ult valaki, es mielott barmit tehetett volna, repult. Megtalaltuk egymast, ketten folytatjuk.

Pusz

Unknown írta...

Jajj Zsuzska be szép világban is jársz te! Ma bezáródtam egy irodaházba, ahol se ablak (ahonnan mint Ribike szép aranyhajamat leengedhettem volna) se tűzlépcső, csak mágneskártyás ajtó, nó meg a teremtett lélek se. A kártyámról nem tudtam, hogy időkorlátos, így nemhogy se be, de se KI nem jutottam. Miután egy véletlenségből arra kószáló takarítónő kiszabadított, tudod mit mondott a belépőkártyával rendelkező portás? Hogy a szabály az szabály, amit még egy ilyen vonzó teremtés miatt sem fog megszegni és nem titkoltan vidámkodott rajtam és örültem, hogy nem motozott meg és nem jelentett és mittudom én még mi mindent tehetett volna...s még örülnöm is kellett neki, és még meg is köszöntem neki, hogy ilyen jó fej és futhatok tovább...

vigyázzzzatok magatokra, különösen majdan Ferihegy környékén addig is tsókok juci