Old banana

Monoton
üget a süppedô
homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.

(Romhanyi J: A teve fohasza)

Jaisalmerben vagyunk, Rajasthan nyugati reszen, a Thar-sivatag teruleten. A pakisztani hatar kb. 100 kilometerre van innen. Ejszakai vonattal erkeztunk, es amikor felebredtunk, egyenletes homokreteg boritott a fulkeben mindent es mindenkit. Jaisalmer helyes kisvaros, a kozeppontjaban bajos eroddel, de a turistak nem emiatt erkeznek ide. A fo attrakcio a sivatagi teveszafari, ami izles szerint lehet felnapos vagy akar harom hetes is (mi a nyavalyat lehet harom hetig csinalni a sivatagban, ez rejtely szamomra). Minoseg tekinteteben is szeles a valasztek. Van az alapcsomag, amikor ulsz a teven, eszed, amit a tevehajcsarok, alszol a szabad eg alatt matracon. A masik veglet tizszeres aron, amikor utanad hozzak az ettermi kajat, es a sivatag homokjan osszetakolt luxusbungaloban meg angol WC is van. Lehet talalgatni, melyikre fizettunk be.

Nekem mar volt szerencsem teveszafarihoz Izraelben es Egyiptomban is. Bar (foleg) csak a szepre emlekezem, halvanyan derengett, hogy a tevegeles fel oran tul mar csak mersekelten szorakoztato. Javasoltam Balazsnak a rovidebb turat, de o hosszabbat szeretett volna. Es mivel o meg teveszuz volt, engedtem neki. Igy lett harom nap, ket ejszaka.

Nos, a tevegeles feloran tul tenyleg nem tul mokas, harom oran tul fajdalmas, es a tudat, hogy vissza kell ulni a dogre, a pihenoidot is megkeseriti. A tevehajcsarok egymas kozott azzal poenkodnak, hogy a nyugatiak feneke olyan, mint az oreg banan. Serto, de talalo.

Nem ez az oka annak, hogy a tovabbiakban nem szeretnek teveszafarin reszt venni. Ebben az egesz turistaskodasban (vilagutazasban, whatever) sok pozitivum mellett van valami lenyegi, ami taszit. A valodisag hianya. Harmadik honapja mar, hogy a legtobb ember szemeben idulten mosolygo nyugati penzeszsak vagyok, raadasul no letemre rovid hajjal, fura oltozkodessel egy teljesen megfejthetetlen kategoria. Sokan megszolitanak az utcan, a leggyakrabban uzleti/koldulasi cellal. A turista az a leny, akivel el kell beszelgetni ahhoz, hogy a penztarcaja megnyiljon.

Persze, a muzeumok mellett latjuk a valodi eletet is, kerulgetjuk a szarkupacokat (tobb-kevesebb sikerrel), az allatokat, belesunk otthonokba. Eszrevetlenul szemlelodni azonban lehetetlen. Valaki mindig akar valamit, penzt, tollat, csokit, fotot. Nem panaszkodom, ez benne van a pakliban, nagy vagyok, feher es az itteniek tobbsegehez kepest elmondhatatlanul gazdag.

A teveszafari azert verte ki nalam a biztositekot, mert tokeletesen ertelmetlen. Mi a francert alszunk a homokban, amikor nehany kilometerrel odebb agyban is lehetne? Mert ulunk teven, amikor feltori a fenekunket? Miert megyunk egyaltalan a sivatagba, amikor nincs ott semmi? Tudom a valaszt, persze, hogy megtapasztaljuk, milyen volt a kereskedok elete annak idejen a Selyemuton. Hat nem ilyen, az tuti.

A tevegeles soran ket sivatagi faluba mentunk be. 20-25 haz, sok por, sok gyerek, keves penz, ivoviz 3 kilometerrel odebb. Az asszonyok naponta tobb orat toltenek csak azzal, hogy a fejukon korsoban vizet hordanak a hazba. Minden egyeb csak ezutan kezdodik. Napi program: letfenntartas. Semmi tobb. Es akkor ebbe tevegel be a ket degeneralt turista, akik egy nyolcfos csalad ketheti megelhetesi koltseget koltik arra, hogy feltoressek a fenekuket Arabiai Lawrence modra. Utaltam magunkat, utaltam a turista-statuszunkat, utaltam az egesz teveszafarit.

A helyzettel vegul ugy bekultem ki, hogy beszelgettem az egyik tevehajcsarral, Israval. Iskolaba nem jart, irni-olasni nem tud. Tizeves kora ota dolgozik tevekkel, a turistaktol egesz jol megtanult angolul. Apja meghalt, hat kisebb testvere van, plusz mama, plusz nagymama. Isra az egyetlen kereso a csaladban, szocialis segely nincs. Havi keresete 1000 rupia (4800 Ft). Ehhez jon hozza az elegedett turistaktol kapott baksis. Az esos evszakban, amikor nincsenek turistak, Isra es a hozza hasonlo huszoneves fiuk kovet tornek napi 60 rupiaert. Isra nem panaszkodik, csak valaszol a kerdesekre, jo kedelyu, mosolygos, nyugodt ember.

Ha igy all a dolog, akkor rendben van a szafarizas. Akkor jatszom a bazari majmot harom napig a teve hatan, alszom szkarabeuszokkal, es mosolygok idulten, ahogy az a turistakhoz illik. Kifizetem a tura arat, es bosegesen adok baksist. Hiszen erre nem nekem van szuksegem, hanem Isranak es a tobbi turizmusbol elo fiunak es csaladjaiknak, akik husz hazbol allo poros falvakban hordjak fejukon az ivovizet.

Azert hianyzik a valodisag, a sajat valosagom. Azok az emberek, akik engem latnak (nincsenek sokan), a sok lazsalas utan a munka, aminek neha valodi ertelme van, az igazi, jofajta, gazdagito beszelgetesek. Ezekert haza kell menni. Vagy otthont kell teremteni. Hazamenni talan egyszerubb.

A valosag arnyeka

Memsahib a jarganyaval

Esznek a fiuk (Sonny, Isra, Malu)

Fozes

Eszik a teve (talan Radju)

Mondd: csiiiz!

Balazs lekapott almomban, avagy jol all nekem a halal

Kotelezo korok

Ha Agra, akkor Taj Mahal. Sot, sokak szerint ha India, akkor Taj Mahal. Sajnos ezt a helyiek is pontosan tudjak, ezert pofatlanul draga a jegy, haromszor annyi, mint barhol mashol. Persze megvesszuk. Megvennenk, ha otszor ennyi lenne is. Taj Mahalbol csak egy van. Szoval ezek itt a kepek, amiket minden turista es vilagutazo (Balazs ragaszkodik hozza, hogy mi azok vagyunk) koteles elkesziteni. A reszletek alabb.

Egyedulmosolyog

Kettenmosolyog

Kulturaltan szorakozik

A reszletekben...

A Mughal dinasztia a XVI-XVII. szazadban uralkodott Eszak-India teruleten. A dinasztia urai eloszeretettel epitettek nagy, diszes epuleteket, kulonosen a halal temakoreben voltak nagyon jok. Mauzoleumaik kozul leghiresebb a Taj Mahal, amit Shah Jahan epittetett Mumtaz nevu felesege emlekere, aki belehalt 14. kozos gyermekuk vilagrahozatalaba. A tortenelmi visszatekintest itt gyorsan abbahagyom, akit erdekel, kattintson Balazsra. Szovegeles helyett megmutatom, miert szeretem a Mughal epuleteket. Egesz kozelrol.

Hat, ezert. Es ezek meg csak az agrai epuletek.

Wildlife

Meg Munnar kornyeken tortent egyszer, hogy egy nemzeti parkban setalgattunk Balazzsal. A park bejaratanal tabla figyelmeztetett arra, hogy a vadallatok felbukkanasa esetleges, es ha ott-tartozkodasunk alatt nem latunk allatot, akkor sem teritik vissza a penzunket. A genyak. Szoval setaltunk, amikor nehany meterrel elottunk felbukkant egy hegyikecske. Vagy ilyesmi. Balazs elkapta a karomat.

- Ne mozdulj! - mondta visszafojtott hangon. - Elijeszted.

Tekintetet folyamatosan a kecsken tartva kitapogatta a fenykepezogepet, es lefotozta a kecsket. Tovabbmentunk. A kanyar utan szembejott velunk kb. ket tucat hegyikecske. Az ut folyaman pedig meg vagy ketszazotven.

En persze szemet vagyok. Azota ugyanis valahanyszor mokust, galambot, kecsket vagy egyeb tucatallatot latunk, megragadom Balazs karjat, es izgalomtol remego hangon azt mondom:

- Allj! Wildlife! Ne mozdulj, elijeszted!

O meg nevet velem, mert mit tehetne szegenyke. (Senki sem igerte, hogy velem utazni konnyu lesz.)

Na szoval, ime nehany allatfoto abszolut a teljesseg igenye nelkul:

A kozos os

Mokusok es papagajok falatoznak teljes egyetertesben

Jaipurban a lovakat azzal szivatjak, hogy Barbie-rozsaszinre festik a pataikat

Na, o a telibe felrenevelt elefant. Lakshmi (a gazdagsag istennoje) a neve , sminkelik, bokalancokat, nyakeket visel, labkormein lakkozas maradvanya lathato. Mindehhez igen meretes herei vannak.

Ez a kis hulye, ahelyett, hogy elszaladt volna elolunk, mint minden epelmeju fajtarsa, ugy gondolta, ha halottnak tetteti magat, nem bantjuk. Tenyleg nem bantottuk, csak nagyon rohogtunk rajta.

Iszik

Eszik. (Igen, a hatasvadaszat kedveert elforditottam a kepet).

A cukisag-rovat utolso kepe

Aprosagok

Hat, reg irtam utoljara. De az ugy volt, hogy eloszor nem volt mondanivalom, aztan idom, aztan kedvem. Most idom es kedvem van, de igazabol sztoriszamba meno esemenyek nem tortentek, tehat ismet a mondanivalo hianyzik. Legszivesebben kepeket raknek fel, de ezen a gepen nincs kepszerkeszto.

Csak aprosagok:

Balazzsal elmentunk Chennai kornyeken egy vidamparkba (persze hogy az en otletem volt, ki mase?). Felultunk egy olyan kerek szerkentyure, ami nagy sebesseggel forog, es a centrifugalis ero belepresel a szekbe. Talan otthon is van ilyen. Rajtunk kivul legalabb otvenen ultek meg korbe. Leereszkedtek a szekbe rogzito muanyag biztonsagi izek, izgatottan vartuk, hogy elinduljon a menet, amikor egy holgy jelent meg a platformon, kezeben talca, azon ket egydecis muanyag poharban langyos kola. Kimert leptekkel hozzank setalt, es felenk nyujtotta a talcat. Zavartan elvettunk egy-egy poharat, felhajtottuk, visszatettuk. A holgy kisetalt, es elindult a menet. Megkerdeztem a mellettem ulo kissracot: o nem kapott kolat. Ja, termeszetesen rajtunk kivul nem volt feherember az egesz parkban.

Delhibe utaztam egy napra, hogy talalkozzam Petivel (lasd kesobb). A vonaton egy nagyon kedves szikh csalad megengedte, hogy kozejuk uljek. (Itt fontos megjegyeznem, hogy India nagy olvasztotegelyeben a szikhek a kedvenceim. Szepek, szakallasok, szexi turbanjuk van - marmint a ferfiaknak, de miert is beszelnek nokrol? - es fokent embermeretuek. Nem alacsonyabbak nalam, nem torekenyebbek, nem erzem ugy magam mellettuk, mint Nagy Madar a Szezam utcaban. Balazs azzal ugrat, hogy Amritsarbol, ami a szikhek vallasi kozpontja, valoszinuleg nem tud mar hazarangatni.) Szoval a folyton mosolygo, beszelgeto, nagyokat neveto csalad koreben olvasgattam bekesen. Picit beszelgettem a nagypapaval, de eleg sajatos volt a kiejtese, igy fokent mosolyogtunk. Jott a kalauz, es nem tetszett neki a jegyem. A nagypapaval pergo hindi szovaltasba bonyolodtak, majd a kalauz tavozott. A nagypapa elmondta, hogy a jegyem eggyel alacsonyabb osztalyra szol, mint ahol eppen ulok, de o meggyozte a kalauzt, hogy en a csalad vendege vagyok, es ragaszkodott hozza, hogy maradjak.

Delhiben talalkoztam Petivel, aki a nagynenem ferje, tablan jatszik, es ebben a minosegeben gyakran felbukkan Indiaban. Ket kellemes napot toltottunk egyutt, nagyokat ettunk, kibeszeltunk mindenkit. A vegen mondtam neki, milyen erdekes, hogy ahhoz kepest, hogy kb 27 eve ismerjuk egymast, meg soha nem beszelgettunk ilyen sokat. Valoszinuleg a vilag masik vegere kell utazni ahhoz, hogy vegre egy jot dumalj azzal, aki a szomszed keruletben lakik. Tiltakozott. Azt mondta, hogy mi igenis hatalmasakat beszelgettunk egymassal annak idejen. Amikor rendszeresen o vitt haza az ovodabol. Remelem, ugyanabba a szocotthonba kerulunk majd, mert maradt meg mondanivalom.

Vilagnezet: valtozatlan

Meg az utazas elejen irtam Jothirol, akivel a Chennai-Madurai vonaton talalkoztunk. O beszelt Vaitheeswarankoil-rol, egy osi templomrol. Ez az ugynevezett Nadi asztrologia kozpontja. A legenda szerint egy Agathiyar nevu tamil bolcs palmalevelekre felirta minden egyes ember multjat, jelenet, jovojet, elozo es elkovetkezo eleteit; a leveleket a templomban orzik. Bovebben itt olvashattok rola: http://en.wikipedia.org/wiki/Nadi_astrology

Jothi elmeselte, hogy az osi, elfeledett nyelven irt levelrol az avatott olvaso megmondta neki, hogy hivjak a szuleit, hany testvere van, fontos esemenyeket a multjabol, majd megosztotta vele mindazokat az informaciokat a jovojerol, amiket tudni akart.

Elhataroztam: nekem erre a helyre el kell jutnom. Amilyen megatalkodott hitetlen vagyok, annyira vagyom arra, hogy vegre megcafoljak a szkepticizmusomat. De csak evidence based megoldas erdekel. Ha egy kis indiai faluban egy palmalevelen szerepel a szuleim magyar neve, az mar eleg eros erv a vilagnezetvaltas mellett.

Hat, tegnap eljutottunk a szent helyre. Ujjlenyomat es szuletesi datum alapjan elohoztak ket stosz palmalevelet, majd az en izlesemnek tulsagosan fiatal es kajla beavatott tolmacs utjan kerdeseket tett fel, melyekre hatarozott igennel vagy nemmel kellett valaszolnom. Ha igent mondtam, felolvasta a kovetkezo kerdest, ha nemmel, tovabblapozott egy masik levelre.

Kis izelito:
- Nincs testvered, igaz?
- Nem igaz.
- Egy testvered van?
- Nem.
-Tobb? (!!!!)
- Igen.
- Harom?
- Nem.
- Kevesebb?
- Igen.
- Ket testvered van.
- Bravo, Sherlock!!!

Es igy zongoraztuk vegig az elet kulonbozo teruleteit. Baromira nem fertem bele az altaluk felallitott kategoriakba semmilyen teren (nincs ferjnel, de megsem otthon lakik, nem ferfival, de nem is egyedul, nem sajat hazban, de nem is rokonnal). Enyhen szolva nyogvenyelos volt. Probalkoztak szotagonkent kitalalni a nevemet es a szuleim nevet, de tekintve, hogy meg soha nem hallottak ezeket, eselyuk nem volt.

Miutan kisakkoztak, hogy nem muveszeti, spiritualis, muszaki, uzleti, gazdasagi vagy tanari palyan vagyok, elerkeztek az egeszsegugyhoz, amire vegre igennel valaszoltam. Reakcio:
- But you are not a big doctor, right?
-Er, what do you mean I`m not a big doctor? (Jo, hat nagy orvosnak tenyleg nem tartom magam. Meg.).
-You are just a nurse or something like that.
-Wrong. I`m a doctor.
Es ettol a ponttol kezdve gyuloltuk egymast.

Vegul a bolcs kamasz elunta a dolgot. Gyorsan eldaralt egy csomo infot, melyeket a korabbi valaszaimbol kovetkeztetett ki, es a sorozatos igenek nyoman kijelentette, hogy minden ketseget kizaroan megtalalta az en palmalevelemet. Jovom ismertetese nagy vonalakban 2000 rupia, reszletes verzio 3000 rupia (4-6 napi megelhetesem).

En vegre egyszer nem voltam nyul (pedig gondoskodtak rola, hogy kicsinek es gyengenek erezzem magam, Balazstol kozvetlenul erkezesunk utan elszeparaltak, hogy ne tudjuk megbeszelni a dolgokat; ismeros a modszer, ugye?). Elmondtam, hogy nem gyoztek meg, hogy semmi olyan nem hangzott el, ami nem volt a valaszaimbol kikovetkeztetheto. Ha tudnak meg valamit mondani, ami irva van a levelen, es a multamra vagy a jelenemre vonatkozik, kivancsian hallgatom oket. Az irasudo fiucska itt szabalyosan hisztizni kezdett, hogy most mar aztan vegre dontsem el, mit akarok, nem er ra egesz nap, ketezer vagy haromezer?! Nagyon sajnalom, nem hiszem, hogy ez itt az en sorsom - mondtam, es felalltam.

Balazsnak nagyon szep jovot josoltak ketezerert. Elozo eletei valamelyikeben sri lankai kiraly volt, ebben az eleteben gyonyoru felesege lesz, es mar csak egyszer kell ujjaszuletnie, mielott eleri a Nirvanat.

Hazafele a buszon batortalanul megkert:

-Azert ne ird le teljesen a spiritualitast, jo?

- Jo.

Megvedtek

A repulo Chennaiba erkezett, innen Pondicherrybe buszoztam, hogy Balazzsal ujraegyesitve folytassuk az utat. Amikor felszalltam, egy ficko hevesen mutogatott maga melle, hogy uljek oda, de az uresen allo elso sort valasztottam. Leultem az ablak melle, a hatizsakomat - jobb hijan - magam melle, a vezetoules hata es az elso szeksor koze beszoritva helyeztem el. Ez lehetetlenne tette, hogy barki kozvetlenul mellem uljon, hacsak nem torokulesben. Mivel egy szeksor haromszemelyes (marmint harom indiai szemelyes), a szelso hely szabadon maradt. Egyszercsak megjelent az imenti ficko, leult, kezet a hatizsakomon nyugvo kezemre tette. Kezemet elhuztam, es az ablakon mereven kibamulva ugy ereztem, hosszu lesz buszut. A ficko idonkent rangatni kezdte a zsakomat, hogy odebbtegye, ilyenkor hatarozottan visszatuszkoltam. A zsakot, nem a fickot.

Par perc utan megjelent a kalauz. Eros tamil kiabalasba kezdett, szolt a vezetonek, hogy allitsa meg a buszt, es leszallitotta a zaklatot. Innen kezdve sokaig senkit nem engedett mellem ulni. Az ut vege fele, amikor teljesen megtelt a busz, elvette a taskat, a sajat ulese melle tette, es addig szervezkedett, amig ket not ultetett mellem.

Erkezes utan odamentem hozza, es megegyszer megkoszontem, hogy segitett. Tudjatok, mit felelt? Bocsanatot kert. Hibasnak erezte magat azert, hogy egy no kenyelmetlen helyzetbe kerult a buszon, ahol o dolgozik. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nagyon sajnalja.