Mar majdnem egy honapja nem dolgozom, es ezt workoholic enem igen rosszul viseli. A mult heten azonban sikerult megoldast talalnom erre a problemara. Buszken jelenthetem, allast vallaltam Indiaban, igaz, nem eredeti szakmamban.
Szoval az ugy van, hogy itt a dhobi-k, azaz mosoemberek mindenutt 15 rupiat (60 Ft) kernek egy ruhadarab kimosasaert. Balazs rendszeresen igenybe veszi szolgaltatasaikat, es altalaban elegedetlen, mindig talal egy-egy foltot a visszahozott ruhan. (persze aki csupa vilagos szinu ruhaval vag neki Indianak...)
En nem mosatok dhobival, mert a) nem tetszik a gondolat, hogy idegen ember foglalkozzon a ruhaimmal; b) en is meg tudom csinalni. Eddig tusfurdo-sampon kombinacioval dolgoztam, a minap azonban beszereztem kis tasakos mosoport (a 2 rupia) meg feheritot (az se draga). Balazzsal (kozgazdasz) megegyeztunk, hogy darabonkent 10 rupiaert kimosom az o ruhait is, igy mindketten jol jarunk. Megvolt az elso mosonap. Nem dicsekvesbol mondom (de igen), szebbek lettek a goncok, mint dhobi utan.
Van abban valami, hogy Indiaban ralelhetsz a benned rejlo lehetosegekre.
Utolso bejegyzes...
15 éve
1 megjegyzés:
Ház ahhoz képest, amit a jacuzziban mondtál a lúzer bölcsészekről... Büszke vagyok rád, Suzy! Csak leleményesen, még a végén anyagi értelemben is meggazdagodva térsz vissza.
Egyébként meg azt kell beírnom a szóellenőrző mezőbe, hogy popsi:)
Megjegyzés küldése