Kis szunet

Nos, a kepek, melyek miatt kozutalatnak orvendek, Varkalaban keszultek. Ez egy kisvaros Kerala allamban, egyebkent meg az Edenkert kihelyezett tagozata. Tenger, palmafak, napsutes, miegymas. Igazi turistaparadicsom. Amikor megerkeztunk, huztam a szam: tul sok itt a feherember, pedig meg nem is kezdtek hianyozni, ez a hely nem India-szeru, barhol lehetne a vilagon, meg ilyenek.

Egy napba sem telt, es valtozott a velmenyem. (Ez itt igen gyakran megesik velem: az elso benyomas sokszor annyira ujszeru, hogy idobe telik, amig megszokom, elfogadom, megszeretem.) Hat napot toltottunk Varkalaban szigoru strand-szieszta-strand-naplemente napirend szerint. Egyik este Kathakali-eloadast neztunk. A Kathakali tradicionalis keralai szinhaz-tanc, ami elsosorban kezmozdulatokra es mimikara epul, es a nagy indiai eposzokbol ad elo reszleteket. Sajatos, bonyolult arcfestes es jelmezek jellemzik.

Varkala azert is volt nagyon jo, mert egy kis szunetet jelentett Indiabol. Ez az orszag nagyon suru, zajos es szagos es a feherember allando celpont. Egy atlagos varosban par szaz meter megtetele komoly teljesitmeny: kuzdeni kell a forgalommal - jarda nincs, vagy legalabbis nem gyalogoskozlekedes celjara hasznaljak -, a koldusokkal, riksasokkal, arusokkal, onjelolt idegenvezetokkel. Elvegyulni, szemlelodni lehetetlen.

Varkalaban a part menten autoforgalom alig volt, az arusok, koldusok es fokent a mindenutt hemzsego ayurveda-szolgaltatast kinalok persze abajgattak, de mindez kispalyas volt mondjuk Chennaihoz kepest. A strandon furdoruhara lehetett vetkozni, es ez nagy szo, mert mindenutt mashol tartottam/tartom az oltozkodesi etikettet: hosszu nadrag, vallat legalabb takaro polo. Persze a varkalai pasikat sem ejtettek a fejukre: idonkent megjelentek kisebb csoportokban, guvado szemmel.... egeszsegukre.