Megvedtek

A repulo Chennaiba erkezett, innen Pondicherrybe buszoztam, hogy Balazzsal ujraegyesitve folytassuk az utat. Amikor felszalltam, egy ficko hevesen mutogatott maga melle, hogy uljek oda, de az uresen allo elso sort valasztottam. Leultem az ablak melle, a hatizsakomat - jobb hijan - magam melle, a vezetoules hata es az elso szeksor koze beszoritva helyeztem el. Ez lehetetlenne tette, hogy barki kozvetlenul mellem uljon, hacsak nem torokulesben. Mivel egy szeksor haromszemelyes (marmint harom indiai szemelyes), a szelso hely szabadon maradt. Egyszercsak megjelent az imenti ficko, leult, kezet a hatizsakomon nyugvo kezemre tette. Kezemet elhuztam, es az ablakon mereven kibamulva ugy ereztem, hosszu lesz buszut. A ficko idonkent rangatni kezdte a zsakomat, hogy odebbtegye, ilyenkor hatarozottan visszatuszkoltam. A zsakot, nem a fickot.

Par perc utan megjelent a kalauz. Eros tamil kiabalasba kezdett, szolt a vezetonek, hogy allitsa meg a buszt, es leszallitotta a zaklatot. Innen kezdve sokaig senkit nem engedett mellem ulni. Az ut vege fele, amikor teljesen megtelt a busz, elvette a taskat, a sajat ulese melle tette, es addig szervezkedett, amig ket not ultetett mellem.

Erkezes utan odamentem hozza, es megegyszer megkoszontem, hogy segitett. Tudjatok, mit felelt? Bocsanatot kert. Hibasnak erezte magat azert, hogy egy no kenyelmetlen helyzetbe kerult a buszon, ahol o dolgozik. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nagyon sajnalja.

Terminal

Becsekkolas utan, gepre szallas elott, kora reggel a tranzitban: idegen vagy. Ennel idegenebb nem is lehetnel. Nem ismersz senkit, a tobbiek is idegenek, de ettol meg nem hasonloak hozzad. Maszkalsz az uzletekben abban a biztos tudatban, hogy semmit nem fogsz vasarolni (kivetelesen), leulni nem mersz, mert egesz ejjel utaztal, azonnal elaludnal. Jobb hijan mesz nehany kort a mozgojardan, figyeled a kulonfele legitarsasagok egyenruhaiban, szariban, fatyolban pompazo stewardesseket, blogbejegyzest irsz a mindenfele kihelyezett internet-terminalok egyiken, es mar tudod, hogy erkezes utan mi lesz az elso dolgod: iszol egy igazi, edes-tejes-fuszeres chait.

Az elmult tiz napban kicsit elpuhultal, minden egyszeru volt es kenyelmes. Hirtelen szakadt vege. Felszalltal a tomott buszra, ahol te voltal az egyetlen feher, es rajtad kivul volt meg vagy harom no. Az egyik nagyra nott es melletted utazott, ezert neked csak fel feneknyi hely jutott, a busz dugig volt, meg kellett kuzdened nehany konyokkel, hassal, s*ggel. A hatizsakodban meg mindenki hasraesett, mignem egy hatarozott srac megragadta, es vitte, le a buszrol. Huledezve szaladtal utana: mit csinal? Csak berakta a csomagterbe, de egy szo nelkul. Most erezted eloszor, hogy haboru-sujtotta orszagban vagy, negyszer szallitottak le es igazoltattak mindenkit, a buszt tuzszereszek vizsgaltak at mindannyiszor. Es a zene: torzra hangositott ceyloni lakodalmas rock ejjel ketto es ot kozott.

Es te nem normalis, hogy reagalsz? Elvezed. Vegre utazol ujra.

Bucsu a szigettol

Punnyadas

Nemi eltunes utan kisse felve irom ezt a bejegyzest. Felek, mert oszinte is szeretnek lenni, meg a barataimat sem szeretnem elvesziteni, marpedig az irigyseg sulyos rombolasokat vegezhet az interperszonalis kapcsolatokban. Epp ezert a nehezevel kezdem.

Miutan harom napig szorongtam, hogy a varolistan levo vonatjegyemet nem veglegesitik, ergo lemaradok a Bangalore-ba tarto vonatrol, majd a Chennaiba tarto vonatrol es a repulorol is, fellelegezhettem: az utazas napjan veglegesitettek a jegyemet. Balazs harom napon keresztul gyozkodott, hogy nem fordulhat elo olyasmi, hogy lemaradjak, mindig veglegesitik a varolistas jegyeket, tutira jut hely, meg ilyenek. Az o jegyet sajnos toroltek, igy meg ejfel utan is kicsit tanacstalanul uldogelt Goaban a palyaudvaron, hogy most aztan mit is tegyen. Vegul spontan utvonalmodositassal (nagyon buszke vagyok ra) Mysore-ba vette az iranyt.

En igen hosszan vonatoztam, a felso priccsen aludtam, eleg nyugtalanul, de ez most mindegy. Tobbszor eszembe jutott, hogy le kene kapcsolni a ventillatort, de ehhez le kellett volna maszni, atnyulni az alattam alvon, visszamaszni... szoval macera. A szelgep tehat az arcomba fujt egesz ejjel, valoszinuleg nem volt tokeletesen csukva a szemem, kontaktlencse benthagyva. Ebredeskor ereztem, hogy gaz van, brutal kotohartyagyulladasom volt, mindket szemem fajt, valadekozott, mint az istennyila es nem birtam a fenyt. Egy elmeny volt megkeresni a csatlakozast reggel Bangalore-ban. Chennai-ig ezutan esemenytelenul telt az ut, delutan erkeztem, setalgattam, este riksaval kimentem a repterre, hogy keressek ott valami alvoszobat, mert reggel 4:30-kor kellett becsekkolni. Hat, alvoszoba nem volt, felajanlottak egy szeket a varoteremben, ott csoveztem a harsany neonfenyben, uvoltozo utastarsak kozott. Mindegy, eltelt valahogy.

Aztan reggel atrepultem Sri Lankara. Becsekkolastol kicsekkolasig egy fantasztikus ir novel beszelgettem, a repteren pedig Dani (ugyved baratom Budapestrol) es anyukaja vart, aki ot evvel ezelott vett Sri Lanka deli reszen egy lepukkant hazat, felujittatta, es azota evi ot honapot itt tolt. Az elso harom napban Danival utazgattunk, megneztunk egy elefant-arvahazat, jartunk teagyarban, reggeli szafarin egy nemzeti parkban, Kandy-ban a buddhizmus egyik legnagyobb templomaban, ahol Buddha egyik fogat orzik.

Azota Unawatunaban vagyunk, ahol Kati (Dani mamaja) haza van. Csodalatos. Szep, kenyelmes, nyugodt, izleses. Sajat szobat kaptam (ne feledjetek, az elmult hat hetben meg a kulon agy luxusa is csak egyszer adatott meg), sajat furdoszobat. Gondozott, zold kert van, medence, idonkent jonnek a majmok, a monguzok, alomszep szines madarak, nappal a mokusok uvoltenek (nagyon durva hangjuk van, de tenyleg), ejjel a gekkok. Tegnap egy esoerdoben kirandultunk, vizeses labanal furodtunk, egyebkent eszunk, olvasunk, strandulunk.

Szanom-banom, ez most nem olyan izgalmas, a nagy joletben konnyen ellaposodik az ember. Meg harom napig tart az idill, aztan visszarepulok Indiaba. Fura, a honvagyam most India fele iranyul, Sri Lankat nem Magyarorszaggal merem ossze, hanem a szomszeddal. Abbol, amit eddig lattam, Sri Lanka tisztabb, bekesebb (egy kis haboru eszakon, de ez minden), nyugodtabb, elhetobb. Es megis, izgagasagomban hianyzik India vibralasa, zaja, intenzitasa. Ott minden szelsoseg kifejezettebb, a gyomorforgato, elborzaszto kepek mellett a pozitivak is: az emberek szebbek, kedvesebbek, az etelek izesebbek, a ruhak szinesebbek.

Tiz nap szunet utan feltoltodve, kisimultan visszaterek a szenvedelyes, viharos, egyszerre gyonyoru es viszolyogtato, ezerarcu orszagba. Boldog vagyok. Azt hiszem, ez szerelem...

Konyvborito

LEO TOLSTOY

War and Peace

and other short stories

A kaland folytatodik

Na szoval, ott hagytuk abba, hogy a ket utazo a szepseges, hegyes-volgyes Munnarban idozik, a hosnonek piros a szeme es fazik a laba ejszakankent. Nagy megkonnyebbulesere a Cifran szemcsepp hatekony a kor lekuzdeseben, es zoknit is talal a nagy, piros hatizsakban. Negy nap utan visszaternek Kochinba, de csak azert, hogy onnan ejszakai vonattal Murudeshwar varosaba utazzanak. A hosno elvezi az ejszakai vonatozast, orvendezik, hogy igy megsporolhatja az aznapi szallaskoltseget (mert a hosnonek mar egyaltalan nincs sok penze), elandalitja a vonat ringatozasa, es mivel csak egeszen apro csotanyok futkosnak korulotte, igen jol alszik. Murudeshwar egy kisvaros, melynek az utikonyv szerint ket fo jellemzoje a negyven meter magas Shiva-szobor, valamint a nyugodt, kevesek altal latogatott, gyonyoru tengerpart. Hoseink 3-4 naposra tervezik az itt-tartozkodast, am hamar meggondoljak magukat. A szobor csodalatos, es hoseink nagyon elegedettek szallasukkal, aminek erkelyerol a tengert latjak, az ajton kilepve pedig ot:



A hosno ugyan igen szivesen nezegeti Shivat, mert nagyon kedvere valo a latvany, Murudeshwarban a szobron es a hozza tartozo templomon kivul nincs az egvilagon semmi erdekes. A tengerpart tokeletesen alkalmas lenne strandolasra, de mivel turistak nem jarnak erre, muszlimok viszont annal inkabb, a hosno megkeri tarsat, hogy alljanak tovabb. Tarsa egyetert vele, a helyiek ugyanis igen felfokozott figyelemmel fordulnak az utazok fele, keptelenseg haboritatlanul vegigmenniuk az utcan.

Kovetkezo allomasuk Gokarna, a szent varos, melyhez tobb alomszep strand is tartozik. Hoseink kiberelnek egy bungalot a tengerparton, es ot napig ejtoznek ott. A tarsasagbol kicsit kilognak, mert sem rasztajuk, sem tetovalasuk nincs, de ez nem zavarja oket. A hosnot az sokkal inkabb bosszantja, hogy helyi ferfiakbol allo hordak jaroroznek a parton, es egymas kezet fogva (nem melegek, haverok) bamuljak a barnulni vagyo sok feher hust. A hosno tiszteletben tartja a helyi szokasokat, mindig vallat-konyokot-terdet takaro, laza ruhazatban kozlekedik, kiveve a tengerpartot, ahol azert megse.

A hosno nagyon szeret ananaszt enni ebed gyanant a parton napozas kozben. Az indiai strandokon, de leginkabb Gokarnan, szamtalan bivaly maszkal. Nem artanak senkinek, csupan nagyok, rondak, es szinten szeretnek ananaszt ebedelni. Egy szep januari napon a hosno kenyelmesen elhelyezkedik konyvevel a homokon, megvasarolja napi betevo ananaszat, es komotosan nekilat, hogy elfogyassza. Ezzel egyidoben 4-5 ferfiember megallitja a hosnotol meg csak nehany lepesre eltavolodott ananaszarust, es ok is kernek a gyumolcsbol. Egyaltalan nem neznek az arusra, tekintetuket hol a hosnore, hol a tole nehany meternyire szinten ananasszal napozo szoke orosz lanyra meresztik. Mindekozben ket bivaly megerzi az ananasz illatat, es lassan, szeliden, de ellentmondast nem turoen megindul a hosno fele, aki elszantan vedelmezi magas antioxidans-tartalmu ebedjet. A bivalyok nyalas-ragacsos pofajukkal vegigpasztazzak a hosno taskajat es furdolepedojet, csillogo, helyenkent habos nyomokat hagyva maguk utan. A hosno ezen a ponton kapitulal, magara kapja ruhajat, megragadja ingosagait, es a nyaladzo szarvasmarhakat es pasasokat hatrahagyva szallasara ter (a szoke orosz lany husz masodperccel kesobb koveti peldajat). Eroteljes, igen magas hangon megosztja utitarsaval azon nezetet, mely szerint ennyi eleg is volt Gokarnabol.

Masnap hoseink tovabbindulnak Hampiba (persze nem a nyalas epizod miatt, eredetileg is igy terveztek), tiz orat zotykolodnek Karnataka allam rettenetes, helyenkent nem is letezo utjain. Erkezes utan a ket vilagjaro unnepelyes fogadalmat tesz, hogy a jovoben elkerulik a hosszabb buszozasokat. A hosno elgondolkodik, vajon hallottak-e mar Karnatakaban a lengescsillapito nevu szerkezetrol.

Hampi varazslatos romvaros, lenyogozo tajjal, kellemes ettermekkel. Ket, intenziv szemlelodessel toltott nap utan a ket hos VONATTAL az aprocska Goa allamba utazik, amelynek Panjim nevu fovarosaban rabukkannak eddigi utjuk legszebb es legkenyelmesebb szallasara. A civilizacios vivmanyoktol elszokott, es hazajukban televiziot (felig-meddig elvi okokbol) nem birtoklo utazok megreszegulnek a 92 TV-csatornatol, kulonos tekintettel a termeszetfilm- illetve moziadoktol, ezert kettos eletet elnek. Nappal turistaknak alcazzak magukat, olomszivacskent vonszoljak magukat a kilencvenrengeteg szazalekos paratartalomban, este (na jo, keso delutan) pedig uditovel es ragcsalnivaloval felszerelkezve letelepednek a kepernyo ele. Es elvezik. (A hosno azt uzeni olvasoinak, hogy az vesse ra az elso kovet, aki kevesebbet tevezett es tobbet olvasott az elmult honapban, mint o).

A kispolgari idill a holnapi napon veget er, ekkor ugyanis hoseink utjai szetvalnak: a hosno delutan vonatra szall, es mintegy 24 ora utan - egy atszallassal - megerkezik Chennaiba, ahol a repuloteren tolti a delutant es ejszakat, hogy pentek hajnalban feluljon a Sri Lankaba tarto gepre. Tarsa Del-Keralaba megy egy ashramba, ahol egy elo istenno lakik. Amma, az olelo anya napjaban tobb ezer hivet oleli meg, es sokak szerint olelesenek varazslatos ereje van. A hosno egyszer szinten szeretne olelest kapni Ammatol (bar a sajat anyukaja is nagyon jo ebben a mufajban).

Piros a korabban leirt ut, kek a legutobbi 1-2 het, lila a kovetkezo ket nap

A baratsagos utitars

Egotrip

Anyai oldalrol megfogalmazodott az ohaj, hogy pakoljak fel magamrol fenykepeket. Hat, kibogarasztam nehanyat a kevesbe elonytelenek kozul. Be kell latnom, szornyen anti-fotogen vagyok (vagy siman ronda), a legtobb kepet sikoltva toroltem, akarmelyikunk gepere is kerult fel. Ezek maradtak:

Munnarban illatmintat veszek a teacserjebol. Eredmeny: negativ. Semmilyen illata nincs. Nem tudom, anno kinek es mi alapjan jutott eszebe, hogy ezt az izet meg kell fozni, es akkor jo lesz.

Hatterben a gyonyoru munnari hegyek teaultetvenyekkel.

Kokusztejet szurcsolgetve. Eloszor nem izlett, de meg lehet szokni. A tejhez semmi koze.

Gokarnai vityillonk verandajan sajat tulajdonu fuggoagyamban. Ezt a pozt iteltem a legbiztonsagosabbnak. Bar Balazs eskudozott, hogy az o csomoja nem old ki, es a kotel eleg eros, lattam en mar szilankos gerinctorest.

Aprankent haladok. A labam mar indiai.

A technika ordoge

Ugy szeretnek szines-szagos bejegyzeseket kesziteni sok keppel, hogy lathatova is tegyem mindazt , amirol irok, de nem ugy van az, hogy csak ukkmukkfuck. Egy ilyen bejegyzeshez ugyanis kell internetkapcsolat, kepszerkeszto program, fenykepezogep, memoriakartya, kabel es hangulat. Nem art, ha valami sebessege is van a rendszernek, mert a homokorat nezni idegtepo elfoglaltsag. Helyenkent pofatlanul draga az Internet, ezert nem eroltetem a hosszas elidozest. Hallott valaki mar olyanrol, hogy virusos legyen a fenykepezogep memoriakartyaja? Hat en vegigfertoztem Del-Indiat, es erosen gyanus, hogy az elso honap kepeit mar nem latjuk viszont. Az sem segit, ha izraeli lanyok uvoltve skypolnak mellettem, amig a naplementerol probalok osszevakarni egy megindito allegoriat, marpedig az izraeli lanyok csak uvoltve tudnak skypolni (meg minden mast is uvoltve csinalnak).

Most peldaul ures es olcso helyen vagyok, ihlet van - csak a #!*&#! szamitogep nem ismeri fel az USB-kabelt. Shit happens.