A technika ordoge

Ugy szeretnek szines-szagos bejegyzeseket kesziteni sok keppel, hogy lathatova is tegyem mindazt , amirol irok, de nem ugy van az, hogy csak ukkmukkfuck. Egy ilyen bejegyzeshez ugyanis kell internetkapcsolat, kepszerkeszto program, fenykepezogep, memoriakartya, kabel es hangulat. Nem art, ha valami sebessege is van a rendszernek, mert a homokorat nezni idegtepo elfoglaltsag. Helyenkent pofatlanul draga az Internet, ezert nem eroltetem a hosszas elidozest. Hallott valaki mar olyanrol, hogy virusos legyen a fenykepezogep memoriakartyaja? Hat en vegigfertoztem Del-Indiat, es erosen gyanus, hogy az elso honap kepeit mar nem latjuk viszont. Az sem segit, ha izraeli lanyok uvoltve skypolnak mellettem, amig a naplementerol probalok osszevakarni egy megindito allegoriat, marpedig az izraeli lanyok csak uvoltve tudnak skypolni (meg minden mast is uvoltve csinalnak).

Most peldaul ures es olcso helyen vagyok, ihlet van - csak a #!*&#! szamitogep nem ismeri fel az USB-kabelt. Shit happens.

Beauty

A kedvem sokkal jobb, koszonom a vigasztalast, igazabol magatol hullamzik, en meg probalom kovetni, olyan ez, mint a rodeo. Vagy a lavina.

Hihetetlen, hogy egy honap alatt mennyi minden tortent. Volt hegy es viz, edes es sos, vadul hullamzo es bekes, kommersz es eldugott, nagyon hideg es eszetlen meleg, sivar puszta es harsogoan zold, buja taj. Ma felhajtottam Balazst egy hatalmas hegyre Hampiban, melynek tetejen egy apro hindu templom csucsul. B. probalta meguszni a dolgot, mondvan, hogy nagyon magasan van, es irto sok a lepcso, de en felhivtam figyelmet arra, hogy ettol a mutatvanytol szep feszes fenekunk lesz, valamint eloreszaladtam az ivovizzel, es ez meggyozte. Odafent sok pofatlan majom es meg tobb orosz Krisnas tarsasagaban szajtatva bamultuk a tajat. A legszebb, amit eddig Indiaban lattunk: rizsfoldek, palmak, kanyargo folyo, voros kohegyek.

Az a fantasztikus itt, hogy alig telik el nehany nap ilyen elmeny nelkul. Amikor azt hiszem, hogy mar lattam India legszebb arcat, mindig mutat egy ujabbat.

Lament

Ma megint erot vett rajtam a szomorusag, ezert a Kis Hercegrol peldat veve ket naplementet neztem meg. Eloszor figyeltem, ahogy a Nap leszall egy szikla moge, de nagy uresseget ereztem tovabbra is. Igy hat megkerultem a sziklat, es lattam a tengerbe is alabukni. Nem lett sokkal jobb.
Sok minden hianyzik az otthoni eletembol, es persze vannak dolgok, amik egy csoppet sem. Emberek hianyoznak elsosorban, a csaladom, a barataim. Balazzsal jol kijovunk, tudunk alkalmazkodni egymashoz, neha idegesit, de neha mindenki. Nem leszunk legjobb baratok, de nem is kell. Legjobb baratbol nincs sok az eletben. Egy honapja nagyjabol folyamatosan ossze vagyunk zarva, es mar jo lenne egy kis friss levego. Azt hittem, sokakkal baratkozunk majd, de nem igy van. Varkalaban talalkoztunk ket magyarral, Balazzsal es Gabival, az nagyon jo volt. Azota semmi. Az estek nehezek. Balazs koran fekszik, en meg nagyon nem. Olyan jo lenne beulni valahova, meginni valamit, de altalaban ez sem megy.
Hianyoznak a dolgaim, szokasaim is, a szobam, az agyam, a laptopom (na azt mar sosem kapom vissza). Az, hogy filmet nezek vagy hosszan telefonalok. Hianyzik a munka is.
Mindezekre nagyon vagyom otthonrol. Ami viszont egyaltalan nem hianyzik: Magyarorszag. A gyulolkodes, politikai feszultseg, szurke arcu, mosolytalan emberek, intrikalo, elegedetlen egeszsegugyi dolgozok. Jo lenne, ha at lehetne emelni a szamomra kedves dolgokat egy szebb kozegbe.
Panaszkodtam egy kicsit nagy jodolgomban, mert persze most is gyonyoru helyen vagyok, sut ram a Nap (foleg nappal), meleg van, es hullamzik a tenger. Nem cserelnem el ezt a kalandot semmiert, csak neha nehez lesz a szivem.
Van ebben a szomorkodasban valami nagyon pozitiv is. Innen a tavolbol latszik, hogy jo helyem van otthon, jo emberek vesznek korul, es jo uton jarok. Tovabb kell mennem a palyamon, apolnom a kapcsolatot azokkal, akiket szeretek, novesztenem a gyokereimet. Ha ezek a gyokerek nem lennenek ennyire erosek, valoszinuleg maradektalanul elveznem az utazast. Megis, szeretem ezt a honvagyat, ha neha fajdalmas is. Azt uzeni: van otthonom, van hova visszaterni.

A vizen toltott nap

Utkeresztezodes

Hazimunka


Este

Alkalmi otthonunk

Szembejovo otthonok

Az elozo reszek tartalmabol

Huszas evei vegen jaro bajos hosnonk Budapest varosaban tengeti valtozo izgalmassagu napjait, es folyamatosan novekvo elegedetlensegerzetenek gyogyirjat keresi. Sarmos vilagutazo szomszedjanak elmenyeit olvasva ugy gondolja, idegen orszagok felkeresese segithet belso hullamzasanak elcsititasaban, igy nekilat tarsat keresni a kalandhoz. Hamarosan ratalal a lelkes, frissdiplomas ifjoncra, aki Indiat kivanja bebarangolni fizikai es spiritualis ertelemben egyarant, mielott beszallna a nagybetus elet kimeletlen mokuskerekebe. Hosszu honapok tervezgeteseit es elokeszuleteit kovetoen elebb az ifjonc vag neki a nagy utnak, hogy a spiritualis kiteljesedeshez aktiv nekifeszulessel kozelebb keruljon, majd egy honappal kesobb szkeptikus-materialista (tovabbra is bajos) hosnonk is koveti.

Elsokent Delhi buzos nagyvarosaban idoznek, majd Chennaiba repulnek, onnan Maduraiba vezet az utjuk, ahol lenyugozo szepsegu festett templomkomplexum talalhato. Hoseink azonban ebbol mit sem latnak, mivel egy kozelgo nagy unnepseg miatt az egeszet felallvanyozzak, es ujrafestik, hogy a jovobeli utazoknak meg nagyobb gyonyoruseguk teljen latasaban. A jelen utazoinak be kell erniuk annyival, hogy korbejarjak a bambuszallvanyzatot, ahol megpillantjak a templom aldasoszto szent elefantjat. Az ifjonc abbeli igyekezeteben, hogy minel cifrabb kepet rogzithessen oelefantsagarol, belehatral egy nagy kupac aldasba mezitlab, amit a hosno igen mulatsagosnak talal.

Tovabbutaznak Kanyakumariba, a vilag vegere, ahol baratsagos halaszokkal talalkoznak, majd egy hetet pihennek a festoi Varkalaban. Innen Alleppeybe mennek, ami alkalmi utitarsuk ismertetese alapjan egy shithole, es ebben kenytelenek igazat adni neki. Mindazonaltal ebbol a kisvarosbol indulnak egynapos backwater tourra, egy csodalatos lakohajot berelve utaznak a terseget keresztul-kasul behalozo csatornakon. Hosnonknek ekkor nagyon eros honvagya van, ez kesobb enyhul. Az ejszakat is vizen toltik, majd reggel tovabbindulnak Kochinba, ahol ket ejszakara szallnak meg. Itt a nem tul boseges latnivalo egy reszet holmi szunnapok miatt nem sikerul szemrevetelezniuk, amit elsosorban a hosno sajnal.

A forro tengerparti varosbol a szubkontinens belseje fele veszik az iranyt, es gyonyoruseges hegyes, zold, hullamzo teaultetvenyekkel tarkitott tajra erkeznek. Munnarnak hivjak a telepulest, ahol megszallnak, itt az ejszakak meglehetosen hidegek. Harom napon keresztul kirandulgatnak a kornyeken, elvezik a taj nyari Alpokhoz hasonlo szepseget. A hosno kisse megijed, mivel egyik szeme csunyan begyullad, es csak ekkor veszi eszre, hogy a szemuveget valahol elhagyta. Az ily modon nemikepp vaksi hosno buzgon csopogteti az antibiotikumos cseppeket szemebe, ami nagy megkonnyebbulesere gyors javulast eredmenyez.

A ket utazo ugy tervezi, hogy a kovetkezo napon buszra, vonatra, majd ismet buszra szallnak a festoi, tengerparti Murudeshwar iranyaba. A hosno tovabba azt is tervezi, hogy hamarosan fenykepeket is mutat korabbi elmenyeirol.

Az eddig megtett ut

Az en kis mosodam

Mar majdnem egy honapja nem dolgozom, es ezt workoholic enem igen rosszul viseli. A mult heten azonban sikerult megoldast talalnom erre a problemara. Buszken jelenthetem, allast vallaltam Indiaban, igaz, nem eredeti szakmamban.

Szoval az ugy van, hogy itt a dhobi-k, azaz mosoemberek mindenutt 15 rupiat (60 Ft) kernek egy ruhadarab kimosasaert. Balazs rendszeresen igenybe veszi szolgaltatasaikat, es altalaban elegedetlen, mindig talal egy-egy foltot a visszahozott ruhan. (persze aki csupa vilagos szinu ruhaval vag neki Indianak...)

En nem mosatok dhobival, mert a) nem tetszik a gondolat, hogy idegen ember foglalkozzon a ruhaimmal; b) en is meg tudom csinalni. Eddig tusfurdo-sampon kombinacioval dolgoztam, a minap azonban beszereztem kis tasakos mosoport (a 2 rupia) meg feheritot (az se draga). Balazzsal (kozgazdasz) megegyeztunk, hogy darabonkent 10 rupiaert kimosom az o ruhait is, igy mindketten jol jarunk. Megvolt az elso mosonap. Nem dicsekvesbol mondom (de igen), szebbek lettek a goncok, mint dhobi utan.

Van abban valami, hogy Indiaban ralelhetsz a benned rejlo lehetosegekre.

A szunyoghalorol

Gyerekkoromtol kezdve azt gondoltam, egesz agyat (aaagyat) beborito szunyoghalo alatt aludni romantikus dolog. Olyan baldachinos, kiralylanyos, de kozben egzotikus, tavolafrikatolos feeling. (Igen, meg az ilyen machoid, legyunk-traumatologusok-es-menjunk-Indiaba tipusu lanyokban is lakik egy rozsaszinu, habos-girlandos kiralykisasszony, aki idonkent a felszinre tor.) Egyszoval nagyon megorultem, amikor Varkalaban a szobankba lepve ez a latvany fogadott:

Varkalaban pont nem voltak szunyogok, ezert nem is hasznaltuk a halot, de aztan tovabbhaladtunk Alleppeybe. Itt mar baldachin ala pozicionaltuk magunkat, Balazs edesdeden elaludt - ez neki irigylesre meltoan konnyen megy mindig -, bennem meg szep lassan semmive foszlott a gyermekkori fantazia. A szunyoghalo ugyanis szinte mindenutt hozzamert, a labamhoz, az arcomhoz, muanyag tapintasa volt, es nagyon-nagyon regen latott mososzert.

Balazs altalaban igen kellemes alvotars, nem horkol, nem ficankol, nem beszel almaban (en igen), es az esetek donto tobbsegeben nem log at a terfelemre. Ez az ejszaka kivetelt jelentett, nagyon keskeny volt a duplaagy, Balazs atlogott, belole jott 37 fokos meleg, a szoba falaibol is valami hasonlo, legmozgas a halo alatt semmi, az arva ventillator a plafonon hiaba erolkodott hangosan...

Kimasztam a szunyoghalo alol...